Insalata mista

Apukákról, ezredszer

IMG_1794.JPG

Amikor kifelé jöttem a Balatonból, a sekély vízben két 4-5 év forma kislányon akadt meg a ismét szemem. Már napok óta figyelem őket az apukájukkal együtt. Most épp' mindketten egy-egy úszódeszkán hasalnak, izgatottan viháncolva. Nem messze tőlük egy negyvenes férfi áll négykézláb a vízben, fújtatva, mormogva, mint óriási fóka. Lassan alámerült mint egy krokodil és a víz alatt közelíti kislányait, akik boldogan izgalommal lesik a vízfelszínt, vajon apjuk hol merül fel. Velük együtt pásztázom a csendes felszínt, izgalmuk rám is átragad.

Balatoni nyár

IMG_1101.JPG

Benn vagyok egész mélyen a Balatonban, legalább 6-700 méterre a parttól. Szeretek egyedül beúszni egészen mélyre. Ott már csak ketten vagyunk, Isten és én. Messze a partról állandó monoton mormolássá szelídülve hallom a strandolók zaját. Taposom a vizet, játékos apró hullámok nyaldossák a vállamat. A jó öreg Balaton hűs zöld vize, mint régi barátot, csendesen körbevesz.  Nézem a túlpartot, Révfülöp zöld domboldalát, az apró piros tetőket, hangyányi autók mennek, egy-egy vonaton megcsillan a nap, erős fénye elvakít egy pillanatra.

Csetlő-botlók

Ellenállhatatlanul rámjön a kuncogás, amikor az alábbi sztori jut az eszembe. Lőn, hogy az NDK-ban Star Wars rajongói összejövetelt tartottak, valamely nevezetes amerikai StarWars rajongói klub prominens vezetőinek meghívásával. A derék tolmács hősiesen fordította az amerikaiakat németre, de amikor az amerikai úgy búcsúzott: May the Force be with you! (Az Erő legyen veletek!) a Star Wars-ban ezek szerint kevésbé járatos tolmács imigyen fordította: találkozunk május 4-én!

Megint az örökbefogadásról

Örökbefogadásról jut eszembe. Mindig is szimpatizáltam az örökbefogadás aktusával. Egy az egyben rá tudom húzni ezt az Igehelyet: "Aki befogad egy ilyet (gyereket) az én nevemben, engem fogad be." Aki befogad, esélyt ad egy embertársának a normális életre.

De hallottam már keresztény körökben ilyen véleményt is: ki tudja, milyen szellemi fertőzöttséget hoz a gyerek az örökbefogadó családjába.....akkor inkább a mesterséges megtermékenyítés, lombikprogram!

Lecke

Megint tanultam valamit Kórócskától. Ült az ölemben a misén és bár igyekeztem a misére figyelni, elvonta a léte a figyelmem. Nem azzal, hogy bármit tett vagy mondott volna, bár azzal is szokta, hanem csak ahogy ott ült, egész egyszerűen elbűvöl, csak azzal, hogy van. Ki is szakadt belőlem a kérdés, félig tréfásan, félig komolyan és odasúgtam neki: hogy lehet, hogy így szeretlek téged? Ő pedig rám nézett és nyugodt biztonsággal kijelentette: hát mert a gyereked vagyok.

Nyári vegyes sali

Budapest. Randevú régen látott öcsémmel és sógornőmmel a belvárosban. BKV-zom. A hőség ellenére nem ingerültek az emberek, hanem derűsek és a hőség okán párbeszédet kezdenek. A buszsofőr a tolókocsis lánnyal, a nénike mindenkivel, aki arra jön. Figyelem őket, milyen emberségesek. Jó látni. Nézegetem az embereket, mint korábban írtam, ez egyike kedvenc foglalatosságaimnak. Megállapítom, hogy  a magyar lányok szépek. Csinosak, nem túl sminkeltek, szép arcok, szép karok, lábak, hajak, fogak, mosolyok, tekintetek. Szépek.

Sziklakórház 6.

047.jpg

A Sziklakórház az I. kerületben, a Lovas utca 4.c alatt található. Hétfő kivételével minden nap nyitva, van idegenvezetés. Aki nincs külön rosszul a vértől és ilyenektől, annak mindenképpen ajánlom megtekintésre. János kórházi dolgozóknak ingyenes :-)

Sziklakórház 5.

045.jpg
Számomra a legmegrázóbb rész az volt, amikor 2 kézi tekerésű légvédelmi szirénát próbálhattak ki a gyerekek. Ők lelkesen tekerték, de ahogy felhangzott a búgó hang, nekem összeszorult a szívem, képek ugrottak elém, régi híradókból ismert fekete-fehér jelenetek, ahogy emberek futnak az utcán, géppuskaropogás, síró özvegyek, mezítlábas, bambán a lencsébe meredő maszatos arcú árva gyerekek, elfekvő hullák a budai utcák kövein, szétlőtt villamos...könny, halál, végtelen fájdalom.

Sziklakórház 4.

044.jpg
Német katonák viaszszobrai is megvannak, xy obersturmführer, aki egyszer járt bent valamilyen oknál fogva, eltévedt a föld alatti labirintusban (nem csoda) és benyitott oda, ahol az amputált kezeket, lábakat tartották. Ekkor határozta el, hogy megpróbálnak kitörni az orosz fronton át, hát nem sokan élték túl.

Sziklakórház 3.

046.jpg
Mintegy 70 viaszszobor, betegek, katonák és eü. személyzet idézi fel, mondhatom hatásosan, az akkori légkört. Működő, ma már nem korszerű, de szinte használatlan röntgengépek, egyéb eszközök is láthatók.  A viaszszobrok pedig klasszak, nem merev arcú, üres tekintetű bábok, hanem minden arc más és más, az alkotónak még arra is volt gondja, hogy a fájdalomba merevült vonásokon túl a lepedőt görcsösen markolászó kezeket is megörökítse. 
Tartalom átvétel