Kedves Barátaim,

Másnap reggel üzembe lépett a zuhany. Mi ugyan próbáltunk megmosakodni este is amolyan cicamosdással, de nem fogom fel miért, de az angolok még mindig ott tartanak, hogy külön hideg csap, külön meleg csap a mosdón 20 centire egymástól, langyos víz nincs, vagy megégsz, vagy megfagysz, így mosakodj. Szóval nem volt egyszerű a mosakodás. Reggel viszont megcsodálhattuk a zuhany előtt az angol pizsamákat, úgy látszik, épp’ fürdős napjuk volt némelyeknek, nekünk meg megint fürdős napunk volt.

Hajnali 3 óra. Ki az ágyból botocskám effektus, de botocska nemigen akart kikelni az ágyból, hiszen előzőleg éjszakás volt a kórházban és aznap este  csomagolás és a gyerekek esti szétosztása miatt igen későn került ágyba. De azért nagy nehezen feltápászkodtunk, taxi, Ferihegy 1., becsekkolás, repcsi, érkezés London Lutonra valódi hamisítatlan angol ködben.

Utolsó nap.

Ez most egy igazi naplószerű blogbejegyzés, jelen időben.

Igaziból nem vasárnap volt, hanem hétfő. De vidámnak vidám volt. Beültünk Guidóval kisvárosunk szívében található pizzázóba. Ez egy nagyon kis családias hely, igazi olasz étterem, többnyire olasz szót is hallani, a személyzet részben magyarul, részben olaszul kommunikál, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy most a pizzakészítő pult közvetlen szomszédságában ültünk le, ahol sorozatban a következők történtek: először is a pincér letálalta a pizzát a földre.