A Fejlövés c. bejegyzésemben kifogásolt tanulmánycím nem értelmetlen. Szabatos értelme van. Iróniám célpontja azzal lett, hogy a nagyképűségig mesterkélt. Egy irodalomtudós barátomnak egyszer megírtam, hogy egy kulturális folyóiratban publikált tanulmánya túlságosan hemzseg a tudományos szakkifejezésektől. Azt felelte: igaz, de ezt várják el, és látnám csak a többiek írásait.

Bevonul egy akkora pásztorbot, mint egy elefánt. Mögötte egy megfelelően méretezett püspök. Bocsánat az iróniáért, de most abban a helyzetben vagyok, hogy kicsit kívülről nézhetem a liturgiát. Biológiai állományom szeszélye már nem engedi, hogy egy kétórás szertartást a szentélyben üljek végig. Egyszerű hívőként vagyok jelen, olyan templomban, ahol nem is sejtik, hogy komplikált hívő vagyok. Ráadásul a pad szélén, hogy mihelyt kitör rajtam a biológia, feltűnés nélkül léphessek le.

Hazáig gyakoroltam, hogy el ne felejtsem. A metrón olvastam egy plakáton.

„A szóolvasó készség fejlődésének kritériumorientált diagnosztikus feltérképezése.”

Kérem, nekem fejlövésem van...

A szóolvasó készség feltérképezésének kritériumorientálatlan nem-diagnosztikus fejlövése.

A sarkon, ahol befordulok: Bonny & Clyde Drink Bar. Félelmetes, mi? Bonny & Clyde bűnözők. Mi, kisebb bűnözők is kujonkodtunk itt egyszer, Tamással, e weboldal atyjával és csodálatos feleségével, mikor a Centralban nem volt hely. A hat gyereket nyilván dobozolták. Nemrég találkoztam a második legnagyobbal, kész férfi.

Azt hittem, nem követek el több politikai kommentárt, legalábbis húsvétig. De ma reggel a rádió gordonkázott. Gordonka kétszer is elmondta: válságkezelő kormánya ösztönözni igyekezett az embereket, hogy ne otthon üljenek a munkanélküli segélyre várva, hanem keressenek munkát.

Szakadj le, égbolt! Hol él ez az ember? Magyarország miniszterelnökeként ne tudná, hogy Magyarországon nem lehet munkát találni? Ne tudná, hogy a munkanélküli segélyből nem lehet megélni? 

Nyári időszámítás. Megyek reggel 8-ra gyóntatni, s látom az útszélen elhányt nagymennyiségű sörösdobozból, hogy a dohos tér ó termeiben táncoltak az özvegy legények. Goareg dáridó volt. Egyelőre, úgy tűnik, nem félnek a térfigyelő rendszertől, pedig azt olvastam, éjjel is működik. Ó de szeretném húsvét hajnalán egy goareg okádéktól mentes pázsiton hallgatni az azerbajdzsán pintyőke pislogását. Nem tudom, létezik-e ilyen állat egyáltalán, de az biztos, hogy gyönyörűen pitymorog. Van egy népies neve is, mi is az?

Nagyon érdekes megfigyelést tettem. Lehet, hogy korai az öröm, de a goaregek tevékenysége mintha megritkult volna a téren. Talán Rogán Antal polgármesternek mégiscsak sikerült „fellépnie a hajléktalanok ellen”, mint egy meglepett riporternek mondta nem sokkal hivatalba lépése után. Esetleg Demszky, aki a téren regnál, túlságosan el van foglalva becsülete rongyainak megmentésével. Vagy az újonnan üzembe helyezett térfigyelő rendszer hatást gyakorol a goareg néplélekre. Ma reggel a Hőzöngő Ritter mellettem húzott el és nem hőzöngött.

A politika nem lehet más, mint amilyet a körülmények megengednek. Aki mást mond, hazudik. Persze a magyar választók szeretik, ha hazudnak nekik. A baloldal egyik kedvenc trükkje, hogy a választásokon elindít olyan látszat-pártokat, amelyek nevükkel vonzzák azokat, akik az MSZP politikájából kiábrándultak, de haboznak a FIDESZ-KDNP szövetségre szavazni. Ilyen volt annak idején a Centrum.

Budapesten lelőttek – ha jól emlékszem – egy szíriai pénzváltót. (Gengszter a gengsztert, szerény feltevésem szerint.) Két izraeli vadászgép berepült Magyarországra (mellesleg minden szükséges engedély birtokában).

Akadt olyan, aki összekombinálva a két hírt, megkockáztatta a feltevést, hogy az izraeli gépek lőtték le a szíriait.

Sírjak? Nevessek?

Ész! .... (már csak halkan merem suttogni...) 

Úgy látszik, a gyűlölet idiótává tesz.

„Egyedül a Magyar Szocialista Párt tudja megvédeni a demokráciát!” – hallom a rádióban a Kádár-utódok legújabb díszbábjától. No hiszen jól megvédtétek 2006. október 23-án, amikor a rendőrség gumibottal üldözte a békés járókelőket. S még hozzáteszi: „Többen vagyunk, mint bárki gondolná.” Lehettek akárhányan, szemtelenül hazudtok. A Főhazug is újból megcsillantotta svádáját, gyűlölettől sugallt orbánértékelő beszédet tartott. Mikor nyílik meg a föld alattatok?

Amikor a goaregeket szóbahozó Testcsel c. bejegyzésemet írtam, elsősorban Steiner Pál elvtárs képmutató ígérete háborított föl: „Folyamatosan tenni kívánok a belvárosi közterületek rendjéért”. Ugyan miért nem tett akkor, amikor ő volt a polgármester?

„Puha vagy, Jenő!” – kiabáltak be hajdan Dálnokinak, a Ferencváros játékosának, ha elmulasztotta eltörni az ellenfél lábát. („Wo sind diese schöne alte Zeiten?” – sóhajt Wendriner úr, az oroszlán.) Nos, az igazság az, hogy én jobb szeretem Jenőt, ha puha. „Én olyan nagy sebész vagyok, hogy egyszer egy beteget meg is rúgtam!” – mondja Rejtő orvos-hőse, de én nem nagyon szeretem, ha rúgnak. Az a diktatúrában beidegzett attitűd, hogy az orvos hatóságként rendelkezik a beteggel, olykor még jól kitapintható.