Mircea Eliade nem igen tesz különbséget igaz Isten és hamis istenek között; kicsit úgy ír vallástörténetet, mintha a matematika történetében nem tennének különbséget Gauss felfedezései és a körnégyszögesítő dolgozatok között. Mint a liberális állam: bejegyzik a katolikus Egyházat és bejegyzik a sátánista (bocsánat, satanista) egyházat is. Madár-madár. Eliade különben komputer-agyú, félelmetes teljesítményű könyvtár-tudós, aki adatok szédületes özönét tekinti át és foglalja egységes szemléletbe.

Jó pap disznót győz.

Jelenleg a sámánizmusról olvasok; ha már harcban állok a mágiával, legalább tudjak róla valamit. Így jutott eszembe sámánutazásnak becézni a metrótól az újpesti templomig vezető utamat. A sámán égbe és alvilágba utazik; de próbálna csak meg bejutni ebbe a templomba, amelyet lövészárkok és barrikádok vesznek körül (lábazatfelújítás folyik, november 10-ére kellett volna befejezni, de számos jel arra mutat, hogy ez nem történt meg; talán jelen év novemberére gondoltak).

Újév napján jártam az Árpád-híd metróállomáson. Az egyik fölfelé haladó mozgólépcső nem működött. Eszembe jutott, hogy tavaly is jártam erre, és ugyanez a mozgólépcső már akkor is állt. Hagyomány teremtődik. Ahogy a római Szent Lépcsőn térden illik fölmenni, ez a mozgólépcső arról lesz nevezetes, hogy gyalog kell fölmenni rajta. Ez az üzemmódja. Nem telik bele sok év, és a város nevezetességei között fogják mutogatni a túristáknak: a Mozgólépcső, Amely Nem Mozog.

Vagy megérem, hogy Galileivel kiálthatom: «Eppur si muove»?

Pierre Janelle The Catholic Reformation című, 1963-ban megjelent könyvéből többször idéztem. Most összefoglalom a szakaszosan, inkább csak a hétfői gyóntatás szüneteiben végigolvasott könyv fő tanulságait.

(1) Már a 15. század végétől létezett a katolikus Egyházban egy egészséges reform-mozgalom, amelyben a keresztény humanisták pozitív szerepet játszottak. A 16. századi protestáns reformáció fellépése után ez a mozgalom erősödött és kiteljesedett.

Még egy idézetet követek el Pierre Janelle The Catholic Reformation című könyvéből.

Persze, nem biztos, hogy az ágostonos krónika kellő árnyaltsággal adja vissza a dominikánus Valverde szerepét (ugyanis többé-kevésbé mindnyájan emberek vagyunk). Valverde egyébként is kivétel. A spanyol szerzetesek, köztük a dominikánusok is, áldozatos odaadással szolgálták az indián őslakosságot, éles ellentétben az aranyéhes, kegyetlen konkvisztádorokkal; a jezsuiták pedig valósággal csodát műveltek a paraguayi redukciókban.

Addig üsd a vasat, amíg a takaród ér.

Józsefvárosban nem látni a csillagokat. Először azt hittem, a nyár párássága teszi. Aztán rájöttem, hogy a szmogtól van. Akkor azt reméltem, hogy télen, a kemény hideg idején, amikor a levegő abszolút páratartalma kisebb, megpillantom a csillagokat. De most már látom, nem így van. A szmog télen is szmog, következetesen. Szeretek a város belterületén lakni, de nem gondoltam, hogy a csillagos ég lesz az ára.

Hazug embert könnyebb utolérni, ha maga is táncolni akar.

Tegnap sikerült eltévednem egy olyan területen, ahol szinte mindennap járok. Egyszercsak nem volt utca ott, ahol szerintem utcának kellett volna lennie, és attól kezdve ment minden magától.

Csütörtökön jól sikerült a Zikkaronnak nevezett imaösszejövetel. Kértem a Gyönyörűt, hogy legyek jól, és jól is voltam. Sokan voltunk, a Szentlélek vezette az imát.