Kihagyás

Kovács Gábor blogja

Égigérő fa

Kórház utáni lábadozó állapostomban nem kell átmennem gyóntatni, így hallgathatom a Vasárnapi Újságban a Tolcsvay Bélával készült interjút. A harmónia visszanyeréséről, a tündérvilág visszatéréséről, az égigérő fáról beszél. Azt állítja, följutunk az égbe.

Nem igaz. A kórháznakaz intimszféra határait brutálisan semmibe vevő, az emberi méltóságot ágytálba tipró világa után minden idegszálam tiltakozik az önmegváltás illúziója ellen. Az ember tehetetlen és kiszolgáltatott. Egy darabig próbáltam dicsekedni, de elfogyott az erőm és nem maradt más, mint a De profundis, tehetetlenségem beismerése és az isteni beavatkozás várása.

De profundis

Ó hallgass meg poklomból, nemes Bárány,
kinek halálos kínja gyógyulás,
veled akarok lenni, bármi vár rám,
de fölkentségem félszeg, felemás,

adnám magam és visszaveszem újra,
a tébolyító tények raja bánt,
elszántságomat folyton legyalulja
a próza, mint egy csorda elefánt.

Végy hát kezedbe. Vége van, elég volt.
Én már nem bírom tartani magam.
Csak várom, hogy rám szakadjon az égbolt
s boldog tüzeddel elboríts, Uram.

Angyalok öröme

Mindenkiben a jót látni. Sértő szavakat nem tartani számon, arrogáns személyekről lefejteni az ellenszenv burkát.

S akkor átjön az öröm.

A fellegeken bukfencező, a Trónus előtt táncot járó, az eksztázis dallamait improvizáló öröm.

Az angyalok öröme.

Gyertyaszentelő

A medve előjön barlangjából.

"Hrrrgggrrr! Micsoda borzalmas árnyék! Jaj nekem!"

Üvöltve menekül vissza a barlangba saját árnyékszemélyisége elől.

***

A sátán előjön barlangjából, tulajdon árnyékába burkolózva.

"Nézzétek! Napfény! Nézzétek! Az Isten!"

És az emberek habzó szájjal káromkodnak, azt képzelve, hogy ez a kaotikus iszonyat az Isten.

***

A tiszta világossághoz, amelyben az angyalok laknak, nem elég a kiengesztelt szív. Szükséges a gondoktól való mentesség is.

Hogy lehessen ez? A gondok itt vannak, a nyakunkon.

Játék

A játék neve: MARADJ TALPON

Játszanak:

Koloán

Koloán feje

Kórterem

KOLOÁN:: Tudok járni!

KOLOÁN FEJE: Zzzzzz

KOLOÁN: Most a szekrényig!

KÓRTEREM: Hahaha

KOLOÁN: Kopp

KOLOÁN FEJE: Zzzzzz

KOLOÁN: Most a székig!

KÓRTEREM: Kopp

KOLOÁN: Megfogtam!

KOLOÁN FEJE: Zzzzzz

KOLOÁN: Most a mosdóig! Utánam, magyarok!

(és így tovább, nagyon lelkesen)

Betegáldoztatás

Mintha fehér, szivacsos műanyagba süppednék alá. Nagy béke burkol. Érzem magam körül egy kristálytiszta jelenlét közegét. Az angyalok csöndben vannak, én csöndben vagyok, s az Úr a csönd.

Eljöttél, megkerestél, fontos vagyok neked.

Nővérkék

Fiatal nővérkék nincsenek. Mind veteránok, akik éhbérért, túlterhelten, foggal-körömmel tartanak ki hivatásuk mellett.

Ez az alapképlet, amit legelőször kell figyelembe venni. Hogy aztán idegeik elhasználódtak a feladatokkal és a betegek rigolyáival vívott évtizedes harcok során, hogy maguk is rigolyákat fejlesztettek ki és el-elpasszolnak egy-egy feladatot, az már következmény. Néha olyan rossz modorral találkozom, hogy meglepődöm. A mindent kifogásoló, állandóan korholó hozzáállás, a protokoll túlhangsúlyozása a spontaneitással szemben, rossz benyomást kelt.

Nővérkékről, tovább

De itt vannak a szomorú tények: a túlterhelt ápolónő már nem képes hiánytalanul számontartani a problémákat és a feladatokat, ezt a betegre hagyja, a beteg pedig nyűgösnek látszik, ha szóbahozza azokat.

Az ateista őrület kiírtotta a betegápoló rendeket, azokat a nővéreket, akik független életformában, Isten szeretetéért gondozták a betegeket. E rombolók utódai most tüntetéseket szerveznek az Isten nevével kezdődő alkotmány ellen. Ők ezt a szent nevet csak káromolni szeretik. A betegápolás szizifuszi mű Isten szeretete nélkül.

Eszmélet-töredékek

Al Deszi Dalur libanoni herceg vagyok, magasról tekintek le hazám hegy-völgyes tájaira. Álomban, fantáziában, imában mindig felülről látom a prózai valót.

***

Megérkezik egy úr. Letesz egy vizeskannát. Két szót mond, a továbbiakban a kanna víz fog beszélni. Már látom is, mit mond.

***

Ébren is tudom, ki vagyok: egy Koloán, dzsungelháborúban egy kórház személyzetével.

"Mosakodjon gyorsabban."

"Nővérke,...én lassú vagyok."

"Én meg türelmetlen."

Na, ez már emberi hang.

***

Lelkiatyám szelíden fölébreszt. Köszöntöm és alszom tovább.

Időgép

Gombos Péter barátom izgalmas anti-utópiát írt. (Vándorok, Pont Kiadó, 2011. – kapható a Lyra könyvesboltokban) Nem vagyok sci-fi kedvelő, de ez egyúttal kultúrtörténeti, az ifjúságot érdeklő írókat népszerűsítő regény. Ez az oldala fogott meg igazán, amikor hőseivel az időben oda-vissza utaztam. Péter olyan korba visz, amikor üldözik a kultúrát. Hősei ifjú lázadók, akik Mr. Books jelképes alakjával szövetkezve fosztják meg hatalmától a kultúraellenes diktátort. Közben fölvillan az evangélium is, nem erőszakos térítés, hanem finom jelzés alakjában.

Capriccio

– Ha ezt és ezt a műveletet végzi, szóljon a nővérnek.

Végezném. Szólnék. Nővér nincs.

Kegyesen csengetek a gombon, mint Fülig Jimmy.

Nem jön senki. Millió felé vannak elfoglalva.

Még egyszer csöngetni türelmetlenség is. Várok.

Nem jön senki.

Az éjjeli szekrényem tulajdonképpen éjjeli kísértet.

– Hamar. Add a kezed. Irány a Tejút.

A kórház elmerül.

– Önnek mit hozhatok, Uram?

– Ihaj, egy Galaktika Koktélt. De olyat, amelyiknek nincs nővére.

Himnusz

Királynő,

túl a komputertomográfián és a főorvosi viziten, a tiszta kékségben fordulok hozzád,

túl a fantasztikum útvesztőin, a képzelet ördögtrilláin is,

anyai tekinteted meleg tó, szelíd forradalom,

a biztonság zászlaját tűzi a tények romhalmaza fölé,

kedves mosolyodra sorakoznak a félelmetes angyalok,

imára emelt kezed diadalmas otthonossággal hirdeti a lét

kimondhatatlan gyönyörűségét.

Liturgia

Mérik a vérnyomásomat. A művelethez leteszem a szemüvegemet, jelezve, hogy az Imaórák Liturgiája most szünetel. A karomon szoruló hurok valamiképp mégis belép a liturgiába. Éjjeli szekrényem most a dicséret áldozatának oltára, s a vérvételek, injekciók, ultrahangok, tabletták bevonulnak a dicséret celebrációjába. Azokkal együtt, akik kórágyamat látogatják, vagy messziről imádkoznak értem. Különösen jólesett az az üzenet, hogy imádkoznak értem azok a gyónóim is, aki nem személyes ismerősök. A gyóntatószék rácsa integrálódik kórházi éjjeliszekrényemmel.

Műsor

Pap barátom befolyására, aki ezt tartotta legjobbnak, átköltöztem a szingapúri kórházba az Elcsépelt Kórházból.

Szingapúrban egy szobába kerültem a nyolcvanhárom éves Géza bácsival. Géza bácsinak vannak tiszta tudatállapotai is. Mióta rájött, hogy pap vagyok, nem hajlandó tegezni. De aztán csapot, papot, mindent felejt és egészen más diplomáciai nyelvezetet használ. Ez olykor sokk nekem. Amikor a nővéreknek is sokk, kap altatót, és békésen elszunnyad. Csakhogy éjféltájt új erőre kap és egész különleges műsort rendez. Szidja "mamit", aki nem reagál. Rendőrt akar hívni. Nővérkékért, doktor úrért kiabál. Órákon át szórakoztat bennünket.

Pokoljárás, angyalokkal

Reggeli gyógyszeremben szerepel egy nagy, kövér, fehér tabletta: a kálium. Előre rettegek, mert ha le akarom nyelni, gégém fellázad és csak öklendezem, de a tabletta nem megy le. Hősiesen beveszem a számba és nyelek. Nem megy le.

Újabb korty tea, megint nyelek. Nem megy le. Korty tea megint. Nem megy le megint. Utolsó korty teámat vetem be, mint utolsó lőszerét a várőrség. Hűha, ez már a poklok és mennyek harca, Rafael, Isten hatalmas angyala, segíts. Kortyintok.

Előre Rafael. Villámlás, mennydörgés.

Hörgő őrület

Egy tiszteletreméltó, előrehaladott dementiában szenvedő hölgy, miután jámborul résztvett az adventi szentmisén, véghezviszi az évszázad terrorcselekményét: egy szatyor kenyérmaradékot szór ki a galamboknak. A dagadtra hízott csőrmesterek kapásból tudják, hányat ütött az óra. Jönnek és Pilinszky Francia fogoly c. versére emlékeztető mohósággal vetik magukat a táplálékra. Egyre újabb és újabb tollas szörnyek csapnak le a semmiből, rajokban jönnek, valószínűleg a szomszéd égitestekről is. Kafkai vízió. Vagy még inkább Hitchcock Madarak c. filmjére emlékeztet.

Farcebook

Először nem voltam olyan lelkes, de azért csináltam magamnak fiókot. Később két fiókot csináltam, egyiket angol nyelvűnek, a másikat magyar nyelvűnek szántam. De aztán magyarul kezdtek írni az angol nyelvű fiókomba, és most már föladtam a fikciót, hogy ez a fiók nemzetközi. Három példányban létezem tehát, de szerencsére jóban vagyok önmagaimmal.

Szűrni próbáltam a barátokat, de ezt is föladtam. Ha valaki jelentkezik barátomnak, többnyire fogalmam sincs, kicsoda, legföljebb később letiltom. Voltak vaskos viccelődések, mások bosszantó játékokat próbálnak játszani velem, volt aki bolsizsidónak nevezett ki, egy régi iskolatársról kiderült, hogy Orbán ellenfele és Gyurcsány híve, legutóbb pedig valahonnan az Ezeregyéjszakából előperdült egy hölgy és azt kérdezte, hány gyerekem van.

Hazaárulók

Tarlós István fejezte ki úgy magát, hogy az új vezetés „zuhanó repülőgép kormányát vette át”.  Választóink bölcsességéből nyolc éven át fosztogatta az országot egy lelkiismeretlen társaság, hihetetlen összegű adósságot halmozva fel. Orbánék nem haboztak, elszántan megragadták a kormányt, és az első eredmények kezdenek mutatkozni: csökkent az államadósság, csökkent az infláció. Apró számok, de jelzik, hogy jó irányban indultunk meg. Van remény, hogy a repülőgép pályára áll.

Földi paradicsomot persze nem lehet teremteni egy év alatt. A mindig meglévő és teljesen jogos elégedetlenséget kihasználva a baloldal most sztrájkokat és tüntetéseket szervez, hogy a kormány amúgy is nehéz munkáját még nehezebbé tegye.

Bolsizsidó

Orbán Viktornak van egy képsora a Facebookon, amely az osztrák államelnökkel és az örmény miniszterelnökkel való bécsi találkozóját örökíti meg. E két utóbbi közül egyiket sem láttam még soha, ezért mikor egy ismerős a képsort továbbította, kíváncsian rákérdeztem: „Ez az örmény miniszterelnök? Nagyon örmény feje van.” Nem sejtettem, hogy a képsorhoz való hozzászólásokban őrült politikai vitatkozás folyik, amelybe az én gyanútlan kérdőmondatom is beletévedt. Egy dühödten hazafias hozzászóló ekképp reagált:

„Gabor H.kovacs az örményezéssel, nyilván bolsizsidó entellektüellként VÁLASZTÉKOSAN akar nyilasozni, szálasizni.”

Piros szemű, hazudós...

Védtelen emberekre gumibottal vadászni az utcán kétségtelenül fárasztó, nehéz munka, és veszélyes is, mert előfordulhat, hogy a földön fekvő áldozat visszarúg. Mindnyájan lelkesen támogatjuk a rendőrök privilégiumát, hogy életerős korukban menjenek nyugdíjba, megérdemlik minősített munkájukért. Ha nincs rá fedezet, majd mi tovább dolgozunk és később megyünk nyugdíjba, megkeressük nekik a pénzt.

Egészen mellesleg: a rendőrök megfékezték az aluljáróban alvó és a téren kéregető alvilágot is. Igaz, mostanában a kéregetők visszaszivárognak a térre, feltűnően életvitelszerűen tartózkodnak ott, meg is ágyaznak maguknak és az idegenforgalmi nevezetességű helyeken nappalra is kint hagyják a mocskos rongyokat, miközben söröznek, cigarettáznak és a parkba rondítanak. A rendőrség mostanában mással van elfoglalva.