Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 1 percnyi

Zsigeri uram

Bemondja a rádió, hogy a parlament elfogadta a médiatörvényt.

A hírbemondó hozzáteszi: neki nem szabad véleményt mondania a hírekről, ezért most egy perc csendet tartunk. És megtartják az egy perc hallgatást. Ezzel persze világosabban mondott véleményt, mintha szavakkal tette volna.

Én nem hiszem el, hogy a magyar média iga alatt fog nyögni. Valami mást – nem hiszek, hanem – tudok: amikor Gyurcsány pribékjei az utcákon hajkurászták a lakosságot, másnap nem volt egy perc méla csend a rádióban. Most a rádió levetette álarcát. Amit már "A rádió ostroma", azt az egy perc csendes gyász harsányan kikiabálta: a közszolgálati rádió, amelynek hivatalból pártsemlegesnek kellene lennie, valójában mélyen gyökerező – ma divatos szóval: zsigeri – gyűlölettel viseltetik a kormány iránt.

  • 2 percnyi

Csak egy poén van

– The point is... – kezdené Bertie Wooster. (Thank you, Jeeves.)

– How many points is that? – vág közben Pauline Stoker. – I seem to have counted about a dozen.

– There is only one point – jelenti ki Bertie, és az olvasó vele érez, még ha nem is talált éjfélkor egy lányt a szobájában mályvaszínű pizsamában. Érezz velem, olvasó, akár hallottad a december 15-i híreket, akár nem.

Ez lett volna a határidő, amelyre az aluljárókban való hálás megszűnik. De mint a reggeli hírekből kiderül, ez csak a segítő szervek számára volt határidő, a hajléktalanok számára nem.

  • 2 percnyi

Rudi, a rémfarkas

Előző, "Kém" c. bejegyzésem nyilván ezt az ösztönszerű megállapítást váltja ki: ez a pasas nem normális. Nem kívánok vitába szállni ezzel az értékeléssel, csak elmondom, hogyan születik egy ilyen képtelen szöveg. Jövök haza ebéd után, útközben beugrom vásárolni, és egyszerre megjelennek agyamban ezek a kitekert, össze-vissza facsargatott szavak. "Költő agya belülről" c. bejegyzésemben már foglalkoztam vele, hogy van ez. A  költőnek fontos a szavak hangalakja; önkéntelenül játszik a szavakkal, a verssorokkal. Nem előzetes megfontolásból, hanem ösztönösen, mint amikor valaki egy dallamot dúdol. Bennem verssorok vagy prózai sorok hangzanak föl és azonnal változatok születnek, fantáziám pedig szertelen.

  • 1 percnyi

Kém

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kém, akit úgy hívtak: Kertibusz Metrikusz Sztereoszimmetrikusz Frederikusz Demetrikusz, ám kémcsaládja, kedvelve az egyszerűséget, csak így szólította: Kertibuszkém. Egy szép napon így szólt hozzá kém-anyja:  „Kertibuszkém, eredj, kémleld ki szaporán, van-e a hentesnél medvehús!” Felelt Kertibusz, a kém, keményen: „Megyek, anyukém, kém-énem máris fölszáll a kéményen!”  Föl is szállt, s rövidesen a békés kém-utcát vad fegyverropogás verte föl. Megjelent Kertibusz Metrikusz Sztereoszimmetrikusz Frederikusz Demetrikusz, hátrálva és hősiesen védve magát huszonhat medve ellen.

  • 1 percnyi

Ez nem az én fejem

– Te Jancsi, nem találtad meg a fejemet? – kérdi az esküdt úr Jókai Hétköznapok c. regényében.

Jancsi hoz egy répát a részegnek.

–Ez nem az én fejem, Jancsi, más valakié lehet, de nem az enyim, az enyim nem ilyen nehéz.

Mondom a homiliát. Kristálytisztán tódulnak elém mondanivalóm pontjai. Mire az elsőt kifejtem, a másodikat hiába keresem memóriámban. Helyén fekete lyuk tátong.

Csak egy pillanatig tart a pánik, rutinosan másfelé kanyarodom. De nyilván a hallgatóság is érzi, hogy valami nem koherens.

  • 1 percnyi

A rádió ostroma

Öreg rádióm stabilan Kossuthra van állítva, tévém nincsen. Többnyire a reggel hatos híreket szoktam meghallgatni, utána hosszabb-rövidebb ideig még hallgatom reggeli készülődés közben a rádiót, jóllehet nagy bánatomra már nem ad zenét (szombatot kivéve), és így olyan, mintha vajas kenyér helyett száraz kenyeret kellene rágnom. Interjúk sorozata követi egymást a tombotazegernyei temető vaskerítésének rozsdásodásáról, az új-guineai lótetű családi életéről és egyéb, az egész ország számára érdekfeszítő témákról. Ezek az interjúk hazajárnak, legalább egy-egy rövid idézet formájában többször is hallom őket.

  • 1 percnyi

Non omnis moriar

Hívom a liftet. Mielőtt beszállnék, megjelenik egy fiatal anyuka, járó kisgyerekével. Előre engedem, én hamarabb szállok ki. A gyerek helyes. Eszembe jut megkérdezni, fiú vagy lány. Fiú. Szép kisfiú, jegyzem meg. Az anyuka ragyog. Sikerült mosolyt csalni az arcára. Ilyen könnyű ez, Koloán, lassan íme megtanulod, hogyan kell az emberekkel bánni. Kár, hogy mire megtanulod, meghalsz. Sebaj, exegi monumentum. Kicsináltam az emlékművet.

Hogy milyen emlékművet? Tu ne quæsieris, Horatius kolléga. Ez milyen igealak? Scire nefas. Tyű de kutya nehéz ez a latin. Spatio brevi spem longam reseces. Nem emlékmű ez, Koloán úr, hanem bomba.

  • 1 percnyi

Nyenyere

Az autóban legelöl olyan ember ül, aki nem szemben van az útiránnyal, hanem háttal annak. Kiderül, hogy ő nem a sofőr, hanem valami idegenvezető-féle, aki az utasoknak magyaráz. Mögötte ül a kocsi vezetője, kicsit nehezen lát ki tőle, de a kocsi nem megy olyan gyorsan. S az az egész azonos a Sebő-együttes Weöres-feldolgozásával: Ugrótáncot jókedvemből... (Jól hallottad, azonos.) Még több ilyen kocsi is jön az úton, de azokat nem látom, a hangjukat se hallom. Viszont az Ugrótáncot az, amire reggel fölébredek.

  • 1 percnyi

Üzenet a Mosoly Országából

A Mosoly Országa Zsámbék. Zongoána most ott tanít, és tegnap Leától, az 1. b. osztály tanulójától kapott ajándékba egy rajzot. Rajta és Kinga nénin kívül a rajz az 1. b. osztály valamennyi tanulóját ábrázolja, Lea mindegyikről pontosan meg tudja mondani, hogy személyesen kicsoda.

Első bé

Mint Zongoána fölhívja rá a figyelmet, a zsámbéki gyerekek mosolyognak. Nemcsak a képen, az életben is.

Nekem ez kellett még, tegnapi mosoly-élményem kiegészítéséül.

  • 1 percnyi

Szépségkirálynő

Bevásárlókosarammal átmennék a résen, de közben az eladónő is végzett a pakolással és ő is át szeretne jönni, velem szemben, a résen. Nem igen láttam még ezt a lányt, a Micimackónak ez a mondata jut róla eszembe: "Szép kövér ügyes medve vagy." Nem egészen illik rá, jóllehet ügyesnek bizonyára ügyes, de hogy szép volna... No, nem csúnya éppen, csak éppen minden irányban terjedelmesebb, mint kéne. Szép kövér.

Minthogy ütközünk, félreállok, mindig így szoktam. A legtöbben ezt magától értődően fogadják, meg se nagyon köszönik, de ügyes medve nem hagyja magát. Int, hogy én menjek át elsőnek. És közben csodálatosan mosolyog! Látszik ezen a mosolyon: örül, hogy szívességet tehet, és élvezi, hogy elfogadom. Visszamosolygok és átmegyek.

  • 1 percnyi

Kettő meg kettő

A matematika professzor a különösen nehéz differenciálegyenletekről tart izgalmas előadást. Mindenki alszik a teremben, kivéve Gondor Zsombort, aki nyújtózkodva jelentkezik. A prof boldog, ez nem ért valamit, ez követi az előadást! "Tessék, kolléga?"

"Professzor úr, mennyi kettő meg kettő?"

Hasonlóképpen érzem magam, amikor a Kerub, A mágia és hit és a Rézkígyó után fölteszik nekem a kérdést, hogy vajon okkult-e a Huszonkétagyú Lótuszkipárolgás Légzőgyakorlat.

Ennél jobb csak egy van, amikor valaki elmondja, hogy a barátnőjét nem tudja meggyőzni a Tündérproduktív Saslengés okkult voltáról. Mondom, olvastassa el vele a Kerubot, a Mágia és hitet, netán a Rézkígyót. Azt feleli, a hölgy ezeket olvasta, de nem győzték meg. Mondjak olyan érvet, ami meggyőzi.

  • 1 percnyi

Siker

Jövök haza esti szentmisémről. A járdának egy kivilágítatlan részén egy kivilágított férfiú áll, közel jön hozzám, már azt gondolom, kérdezni akar valamit. És meg is szólal:

– Zsidóbérenc, aljas liberális kutya, nemzetáruló féreg.

És köp. Nem rám, csak úgy általában, a nagy mindenségbe. De lassan rájövök: nekem szólt. Nem egy részeg tárgy és cél nélküli halandzsázásának voltam tanúja. Ismer valahonnan, és úgy látszik,  a zsidósággal és a Jobbikkal kapcsolatos álláspontomat is ismeri. Az esti homiliában említettem ugyan Salkaházi Sára mártíriumát, de nem volt szó se a zsidóságról, se a Jobbikról. Lehet, hogy a választékos beszédű  gentleman agyában már  a vértanú neve is gyűlöletet vált ki? Vagy  régebbről készült, hogy elsorolja címeimet? Nos, nem tudom, mivel érdemeltem ki elragadtatását, mindenesetre sikerként tartom számon. A Jobbik most a parlamentben próbál civilizált arcot mutatni. De igazi arca ez, amit  a bősz hazafi felmutatott.

  • 1 percnyi

Költő agya belülről

Menekülj, TALAKE!

Uff, én figyelmeztettelek.

Állandóan verssorok járnak a fejemben. Irodalom, reklám, dalszöveg, akármi. Variálom és permutálom őket. Ha mást nem, azt, hogy „Elnyomás, szolgasors” vagy „A rablánc a lábon nehéz volt...” Hű, de irigylem azokat, akiknek már nem mérgezték ilyesmivel az agysejtállományát. Én még úgyszólván az anyatejjel szívtam magamba ezeket. Bolsevizmussal fertőzött anyatej.

Nos. Rettentő jók Circo balatoni blogjai. "Balatoni nyár", "Apukákról, ezredszer". S hatásukra mik jutnak eszembe:

Ollé! Párizsban szép a nyár,
de a Balaton is bevál,
sétára vár a déli part,
a kis Paulette is arra tart,
kezében ott a rózsaszál,
az a csöpp szája félreáll,
a szép Pierre, a csapodár
a radványi erdőbe jár,
a varjú látja, mondja: „Kár!
Most vedd a tőrt, aszfaltbetyár!”
Párizsban szörnyen szép a nyár!
Ollé!

  • 1 percnyi

Ma foi

Halálos kimerültségben vonul a légió, reménytelennek látsztik, hogy útjuk célját elérjék. Ekkor az Előretolt helyőrség főhőse szájharmonikázni kezd, mire Kréta, a hülye közlegény, nagyot rikkant, és a maga idióta módján énekelni kezdi a légió tréfás dalát: „Le sac, ma foi, toujours au dos...” A század lassan bekapcsolódik a dalba, végső erejével énekel és menetel... Célba érnek.

Ma foi, a hülye Kréta tetszik nekem. Valahogy ezt érzem hivatásomnak: a bohóc álarca mögött képviselni a törhetetlen reményt, hogy míg bolond dalaimat éneklem, az emberek célba érjenek.

  • 1 percnyi

Érdekes

Érdekes, hogy...

Nem is érdekes. El ne olvasd, TALAKE.

De mivel a Zsebpagoda az én naplóm, arról írok benne, ami számomra érdekes, punktum.

Érdekes, hogy késő hajnali álmomban Oroszországban voltunk.  Tulajdonképpen Ukrajnában, mert éppen hogy túl voltunk a magyar határon, de az „Ukrajna” szó nem merült föl az álomban. Úgylátszik, tudatalattim még a nagyorosz birodalomban gondolkodik. Mint Putyin.

Szép padlóborításokat láttunk, fából. Hogy miért használok többesszámot, arról fogalmam sincs.

  • 1 percnyi

Túljártam az eszemen

Van két angol szó, amely csak a kezdő mássalhangzóban különbözik: trash = szemét és thrash = csépel. Mindig összekeverem őket, sose jut eszembe, melyikben van a h betű. Most túljártam az eszemen egy mnemotechnikai trükkel. A következő rövid mondatot kell megjegyeznem: „Szemetet csépel.” A szemét csépelése fárasztó, a csépelő a végére már liheg: h, h, h, h...Tehát a végén van a h. A mondat végén pedig a „csépel” szó áll. Abban van a h.

Even if my memory is poor, my imagination is still rich.

  • 2 percnyi

Tejfölös paprikás csirke

A napokban közzétettem a Hagiosz weblapon a Zita királyné boldoggá avatásáért szóló imát, amelynek szövegét egy külföldön élő kedves ismerősömtől kaptam. Kiegészítettem Zita rövid életrajzával és a szép magyar királyné fotóival. Az egész könnyen azt a benyomást keltheti, hogy királypárti vagyok, ú.n. legitimista, a Habsburg-trón híve. Ezért tartok szükségesnek néhány sort, hogy tisztázzam álláspontomat.

Mindenekelőtt: Zita, mint férje, boldog Károly is, rendkívül szimpatikus egyéniség. Amikor a magyarok kedvéért megtanult tejfölös paprikás csirkét készíteni, nem a karzatnak játszott, valóban szeretett sütni-főzni.

  • 1 percnyi

Védegyleti dal

A sarki Match-bolt egyik polcánál megállít egy hölgy, franciául kérdezi, hogy vaj-e az a két kis csomag, amit a kezében tart. Persze nem törődöm azzal, hogy az imént még Zita királyné francia életrajzát böngésztük, a  hengeres csomagra határozottan az van írva, hogy BUTTER, tehát angolul nyilatkozom, hogy yes, butter. Nézem a szögletes csomagot is, azon magyarul áll, hogy ÍR VAJ. Mondom, hogy ájeris batter. Ájeris batter in Hangeri? Jesz, áj széj, ájeris, és mutatom neki az ÍR szót, ami leírva tényleg emlékeztet az Irishre.

  • 1 percnyi

Látod Thamyris

Imádkoznám a zsolozsmát, s közben minduntalan arra ébredek, hogy már megint elaludtam. Pedig ittam egy emberes adag kávét. Azelőtt csakúgy táncoltak a szürke sejtjeim ennyi kávétól, most pedig tompán zúgnak a ... kaszárnyáink? Nem. Szegény Ady. Az asszociációim zúgnak tompán. Félálomképek jelentkeznek, az alvás és az ébrenlét határán. De ezekből nem lesz vers. Korábban versenyre hívtam magukat a múzsákat, s most már rozzant, kopogó eszköz a "Öregúr tamburája".

  • 1 percnyi

Az ifjúság édes madara

Amikor a szemináriumba kerültem, az akkori liturgikus naptár szerint gyakran imádkoztuk a 91. zsoltárt a kompletóriumban, a Psalterium Pianum tündöklően egyszerű fordításában, amit azóta kiirtottak a liturgiából a felbőszült latinisták. Megkapott ez a két sor:

Non timebis a terrore nocturno,
a sagitta volante in die.

Valamelyest már tudtam latinul. Tudtam, hogy a "non timebis" "nem fogsz félni". az "a" -tól, -től, a "terror nocturnus" az "éjjeli rémület", az 'in die" "nappal", s a "sagitta volans" – nos, egy repülő sagitta. A sagitta szót nem ismertem.