Kihagyás

Kovács Gábor blogja

Összes madarak

Akit valamilyen önpusztító szenvedély arra visz, hogy olvassa a Zsebpagodát, már tapasztalhatta, hogy folyton költők járnak a fejemben. Valamilyen rejtélyes okból Kassák Lajosra gondoltam tegnap, minden apropó nélkül. Hajnalban aztán A ló meghal a madarak kirepülnek verscímmel álmodtam. Ott volt előttem a verscím. De aztán egyszerre ott volt előttem sok példányban, megsokszorozva, kis téglalapokba behelyezve, mint a Safari böngészőben a leggyakoribb oldalak. Minden téglalapban ez volt: A ló meghal az összes madarak kirepülnek. Közben nagyon jól tudtam, hogy a helyes címben nem szerepel az összes szó.

Bözsike

Mint "Aranyfázis", idegrendszerem határozottan kezd meglazulni.

Reggeli szentmisémen a káprázatos homiliát mondom éppen, amikor megszólal egy mobiltelefon.

Elhallgatok. A gazdája majd csak észreveszi magát és kikapcsolja.

A gazdája nem veszi észre magát és nem kapcsolja ki.

Tovább hallgatok. A tulajdonos most már biztosan fölfigyel és kikapcsolja.

Nem figyel föl és nem kapcsolja ki.

Várok. Nézzük egymást a hívekkel. A csengőhang zeng a templomban.

Mi lesz itt estig? Föladom. Folytatom a homiliát csengőhang mellett. De most már nem káprázatos. Dadogok, ötölök-hatolok.

Az elsikkasztott Ige

Kánikula. Vasárnap délelőtt nincs túl sok gyónóm. Fülem is jól szuperál. Bátorságot veszek megkérdezni több gyónótól is, vajon kellő hangerővel beszélek-e? Érthető? Nem hallatszik ki? Megerősítéseket kapok. Érthető és nem hallatszik ki. Sőt egyik gyónóm meg is dicséri tiszta artikulációmat. Majdnem sírok a megkönnyebbüléstől, olyan nehéz volt a "Tessék???" és "Kihallatszik!" Szküllája és Kharübdisze között navigálni.

"Az agyhalál százhúsz órája" még egy hozzáfűzni valóm van.

Süvöltő Kaktusz szelleme

Füüüííííííí! Hijuuuuúúú-hijuuuuúúú! Füüüííííííí! Dobhártya-repesztő hangerővel. Éppen nyitva áll az ablakom.

Fölragadom hatlövetű konzervnyitómat és tódulok az ablakhoz, hogy ronccsá zúzzam a vétkes autót. De nincs autó az udvaron. Nem tudom, honnan szólt a a riasztás.

Valamikor elkezdtem írni egy Süvöltő Kaktusz című humoros bűnügyi történetet. Szerencséjére a magyar irodalomnak, nem tartottam ki benne. A Süvöltő Kaktusz egy étterem neve lett volna. De most nem kétséges, hogy a tűzpárbajban elhunyt Süvöltő Kaktusz indiánfőnök gonosz szelleme kísértett.

Aranyfázis

Szeretem a nagyvárost. Vénségemre azonban mintha kezdene idegeimre menni a létszám. Gyönyörű az idő, idegenforgalmi szezon van, örvénylik az emberforgatag. Embersávok nyomulnak elő, emberpatakok csordulnak, embergombolyagok hömpölyögnek, emberzuhatagok zúdulnak alá. Nem vagyok képes úgy lépni, állni, megfordulni, irányt váltani, hátranézni, hogy valakit ki ne kellene kerülnöm, vagy valakinek ki ne kellene kerülnie engem. Ó gigászi vadon, engedj mozogni, megállni, lélegzeni, létezni.

Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...

Az agyhalál százhúsz órája

Nem volt teljes agyhalál, csak a nyúlványok bénultak le. Jobb fülemre már korábban is gyengén hallottam, csütörtök reggel a bal fülem mondta föl a szolgálatot, de igen radikálisan. Furcsa volt, hogy nem hallom mások beszédét. Különösen furcsa volt így gyóntatni. Első péntek, szombat este, vasárnap reggel, hétfő délután... Úgy bömböltem, hogy a hívek a gyóntatóteremben befogták a fülüket, nehogy a gyónási titok ördöge elvigye őket. De a gyónók sohasem tudtak elég hangosan bömbölni nekem. Tarthatatlan állapot volt. Öt napig tartott. Spekulálhattam, mi lesz, ha így maradok.

Egyszerű

Szárazbab főzelék két keménytojással. Az ám, nem úgy, mint szegény helyen. Ahogy elrendezkedem az asztal mellett, eszembe jut az inzulin. Ez most azonnali hatású, nem késtem el beadni. Hát veszem a táskámat, és némi kutatás után kiemelem belőle a tokot. Leteszem a táskát, kinyitom a tokot, kiveszem belőle a "tollat" (töltőtollra emlékeztető injekciós fecskendőt). Leteszem a tokot, és leveszem a toll kupakját. Leteszem a kupakot, az injekciós tűről leveszem a kis műanyag védőkupakot. Leteszem a kis műanyag védőkupakot, a fecskendőt beállítom a kívánt inzulinmennyiségre.

Csínom Palkó

Gargoyle = vízköpő szörny. Amilyen a gót templomok csatornáin van. Wodehouse kedvenc szavai közé tartozik, a magyar fordítók mindig kínlódnak visszaadásával. Egyszer komolyan is találkoztam vele, egy angol anyuka beszámolójában, akinek kromoszóma-rendellenség miatt torzszülött gyermeke jött világra. Betegsége az orvosok szerint gargoylism. Talán tudományosabb neve is van, de azt már elfelejtettem. Magyarra így lehetne fordítani: szörnypofaság. Ritka betegség.

Elkapartam egy pattanást. Sebből pirosan buzog a vér. Zsebkendőt szorítva a tátongó üregre, tántorgok haza szerény lakomba. Itt alkalmaznom kell egy nélkülözhetetlen műszert: a tükröt.

Ordítsak?

Ész! Ész! Ész!

Megmutattam ezt a közösségnek... Volt, aki rosszul lett... Titkárunk keresetlenül kijelentette: ILYEN NINCS.

Sajnos, van ördög.

Előítélet

Jövök visszefelé reggeli szentmisémről, a goareg-terelő útvonalon, ami három közlekedési jelzőlámpát is magában foglal. A harmadiknál, a Centrál kávéháznál, mellém sorakozik egy lány. Tömzsi, szabályos arcú, tisztességesen öltözött, barnabőrű, és egy dalt énekel félhangosan. Cigány? Tulajdonképpen éppúgy lehet columbiai vagy hindu, de nekem az a hipotézisem, hogy cigány. A dal tetszik, a szövegből nem értek semmit, a dallam édesbús. Átmegyünk a jelzőlámpán, ő odamegy egy kupac székhez az Ibolya eszpresszó előtt, és fölvesz mellőlük egy literes műanyag flakont, amit valaki otthagyott. Na, mondom, íme cigány, gyűjti a szemetet.

Gyüge

Az eső es. Az már csak olyan. Ez a definíciója. De nekem fogytán a lepragyógyszerem, megkockáztatom hát az expedíciót. Kinyitom az esernyőt és járok a vízen. Sajnos, a rám annyira jellemző éleselméjűséggel összekeverem a Petőfi Sándor utcát a Városház utcával, így hát nem tudom, hol terül el az orvosi rendelő.  Túl vagyok rajta vagy még innen, átléptem már a Rubicont vagy még tovább kell mennem? Julius Cæsar szelleme gúnyosan nevet, kellett nekem vele "Alea mappa est". Intuitíve döntök: ez már Rubiconon túli terület.

Árnyék

– Sokat politizálsz, Koloán.

– Ha egyszer dühös vagyok.

– Hát mosd ki a mosnivalót, vezesd le azon a mérgedet.

– Ja?

– Minden tekintetben ja.

– Tűzharmat???!!! Visszajöttél???!!!

– Nem, még csak az árnyékom vagyok.

Csak zseni

Tölgyessy Péter magas kultúrájú, nagyműveltségű politikai elemző. Hétfő reggel meg szoktam hallgatni műsorait, és tájékozatlan kiselefánt létemre sok mindent megértek belőlük. Az azonban már föltűnt, hogy a FIideszről soha nem nyilatkozik rokonszenvvel, bár sikereit ma reggel vitán felül elismerte. Ugyanakkor úgy állította be a helyzetet, hogy Orbán visszatáncolt eredeti elképzeléseihez képest.

Nos, ehhez még egy kiselefántnak is lehet megjegyzése. Miniszterelnökünk úgy táncol, ahogy a terem falai engedik, mivel szétrúgni nem szándékozik a termet.

Tiltakozom

Emlékszem egy riportra, amit Hoffmann Rózsa (akkor még reménybeli) oktatásügyi államtitkárral készített a rádióban egy riporternő, aki végig agresszíven kérdezett. (Nem a tegnapi Vasárnapi Újság riportjáról beszélek, az korrekt volt.) Hoffmann Rózsa barátságos hangon, tárgyilagosan válaszolgatott, de engem a kérdések fölháborítottak. „Miért jó a gyerekeknek az osztályzás?” „Miért jó a gyerekeknek a buktatás?” Az ilyen kérdések eleve azt sejtetik, hogy nem jó. Nem jó a pedagógus kezébe eszközt adni, hogy értékelje a tanulók teljesítményét? A liberális oktatáspolitika mást se csinált, mint a pedagógusok tekintélyét rombolta. Közben a szülők és a gyerekek verték a tanárokat.

A Fenevad jelenléte

Álmomban farkasüvöltést hallottam. Többször ismétlődött, rácsodálkoztam: ilyen a farkasüvöltés? Ténylegesen aligha ilyen, valamilyen valóságos zaj szűrődhetett be az álomba. Úgy tűnt, a rádióban szól, de azon fantáziáltam, milyen lehet a fenevad tényleges jelenlétében lenni, valami táborban, a szabadban. Még az is fölmerült (vagy ezt később álmodtam hozzá?), hogy ez egy timberwolf.

Ne üvöltözz, Fenevad. Tudom, hogy itt vagy.

Kéjgáz

Jövök ki a gyógyszertárból, csalogatom csemegével Muci paripámat, lepke szellő lebegteti tengerzöld ruhámat... Hát nem tengerzöld éppen, de lebegteti, az a fő. Akár egy árfolyamot.  „A nap az tűz, a nap az ég” –  nyögdeli Babits egy halálvágytól áthatott versében. Yes it does, de ha van lepke szellő, még egy Koloán is kibírja halálvágy nélkül. Csakhogy szép idő van végre, nem folyik állandóan víz a nyakamba az egek csatornáiból.

Mennék le az aluljáróba, s megüti a szememet egy reklám: „Exkluzív női fehérnemű.”

Törvényhozás

A bankárok véres könnyeket sírnak, amiért az új kormány nem a kisembert sanyargatja, hanem őket. Jaj de sajnálom a boldogtalanokat. Hajrá, Viktor! Neked ezt a csatát meg kell nyerned. A végsőkig elkeseredett, kiszipolyozott nép most kezedbe adta a hatalmat. Az állampolgársági törvény szolidaritást üzen a határon túliaknak. Nem hiszem, hogy bármi különösebb haszna legyen, de nem erről van szó. Az anyaország magához öleli az elszakítottakat. És az "Rendszerváltás" is megvan végre a parlamenti többség.

Alea mappa est

Ma átkeltem a Dunán, követve jelentéktelen elődöm, Julius Cæsar példáját, aki hasonlót tett a Rubiconnal. Hát attól éppen nem kell tartani, hogy kiszárad a vén folyam-róka, de áradás sem fenyeget. Különben is, az 1838-as árvíz alkalmából az emberek éppen arra a térre menekültek, ahol lakom, mert kilátszott a vízből. Ráadásul emeleten van a lakásom. Majd beszólok a szomszédnak: „Kedves Edömér, adja kölcsön a csónakot egy fordulóra.” Mire ő: „Ó, szívesen, de Villő éppen most ment ki vásárolni a Corvin áruház emeletén.”

Egyszerűen. Neked

Olvasom a plakáton:

A Pannon mostantól Telenor.

Agyamban máris megszólal az ének:

„Virágos kert vala szép Telenória...”

Genus excitabile vatuum.

Rendőr, tört üvegek

„Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, – rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom...” Így kezdődik Babits Május huszonharmadika Rákospalotán c. verse. Még csak május 22-e van, pünkösd szombatja. Megyek reggel misézni Pest utcái között. Rohanó nép nincs. Puskalövések nincsenek. Népszava nincs. Forradalom nincs. Na meg rendőr sincs. Tört üvegek azonban vannak. Nem véletlenül eltört üvegek, hanem kövezethez csapkodott, szándékosan rapittyára tört üvegek. Egybe bele is lépek, szerencsére nem hatol át a cipőm talpán.