Ez most egy igazi naplószerű blogbejegyzés, jelen időben.

Igaziból nem vasárnap volt, hanem hétfő. De vidámnak vidám volt. Beültünk Guidóval kisvárosunk szívében található pizzázóba. Ez egy nagyon kis családias hely, igazi olasz étterem, többnyire olasz szót is hallani, a személyzet részben magyarul, részben olaszul kommunikál, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy most a pizzakészítő pult közvetlen szomszédságában ültünk le, ahol sorozatban a következők történtek: először is a pincér letálalta a pizzát a földre.

Amikor kifelé jöttem a Balatonból, a sekély vízben két 4-5 év forma kislányon akadt meg a ismét szemem. Már napok óta figyelem őket az apukájukkal együtt. Most épp' mindketten egy-egy úszódeszkán hasalnak, izgatottan viháncolva. Nem messze tőlük egy negyvenes férfi áll négykézláb a vízben, fújtatva, mormogva, mint óriási fóka. Lassan alámerült mint egy krokodil és a víz alatt közelíti kislányait, akik boldogan izgalommal lesik a vízfelszínt, vajon apjuk hol merül fel. Velük együtt pásztázom a csendes felszínt, izgalmuk rám is átragad.

Benn vagyok egész mélyen a Balatonban, legalább 6-700 méterre a parttól. Szeretek egyedül beúszni egészen mélyre. Ott már csak ketten vagyunk, Isten és én. Messze a partról állandó monoton mormolássá szelídülve hallom a strandolók zaját. Taposom a vizet, játékos apró hullámok nyaldossák a vállamat. A jó öreg Balaton hűs zöld vize, mint régi barátot, csendesen körbevesz.  Nézem a túlpartot, Révfülöp zöld domboldalát, az apró piros tetőket, hangyányi autók mennek, egy-egy vonaton megcsillan a nap, erős fénye elvakít egy pillanatra.

Ellenállhatatlanul rámjön a kuncogás, amikor az alábbi sztori jut az eszembe. Lőn, hogy az NDK-ban Star Wars rajongói összejövetelt tartottak, valamely nevezetes amerikai StarWars rajongói klub prominens vezetőinek meghívásával. A derék tolmács hősiesen fordította az amerikaiakat németre, de amikor az amerikai úgy búcsúzott: May the Force be with you! (Az Erő legyen veletek!) a Star Wars-ban ezek szerint kevésbé járatos tolmács imigyen fordította: találkozunk május 4-én!

Örökbefogadásról jut eszembe. Mindig is szimpatizáltam az örökbefogadás aktusával. Egy az egyben rá tudom húzni ezt az Igehelyet: "Aki befogad egy ilyet (gyereket) az én nevemben, engem fogad be." Aki befogad, esélyt ad egy embertársának a normális életre.

De hallottam már keresztény körökben ilyen véleményt is: ki tudja, milyen szellemi fertőzöttséget hoz a gyerek az örökbefogadó családjába.....akkor inkább a mesterséges megtermékenyítés, lombikprogram!

Budapest. Randevú régen látott öcsémmel és sógornőmmel a belvárosban. BKV-zom. A hőség ellenére nem ingerültek az emberek, hanem derűsek és a hőség okán párbeszédet kezdenek. A buszsofőr a tolókocsis lánnyal, a nénike mindenkivel, aki arra jön. Figyelem őket, milyen emberségesek. Jó látni. Nézegetem az embereket, mint korábban írtam, ez egyike kedvenc foglalatosságaimnak. Megállapítom, hogy  a magyar lányok szépek. Csinosak, nem túl sminkeltek, szép arcok, szép karok, lábak, hajak, fogak, mosolyok, tekintetek. Szépek.

A Sziklakórház az I. kerületben, a Lovas utca 4.c alatt található. Hétfő kivételével minden nap nyitva, van idegenvezetés. Aki nincs külön rosszul a vértől és ilyenektől, annak mindenképpen ajánlom megtekintésre. János kórházi dolgozóknak ingyenes :-)