Bibliai hely: 1Kir 18,16b-46

2. előadás: Bűnösből szentté lenni

A tűz fölülről jön

Bestseller volt Nicky Cruz, a fiatalkorú bűnözőből lett prédikátor története. A legkeményebb fiú volt, élvezte a verekedést és a vért. Gangvezér korában gyűlölködve visszautasította David Wilkerson igehirdetését, de a prédikátor kitartott. Aztán egy késelés után Nicky látta egy barátját meghalni, és megrendült. Félt elmenni Wilkerson igehirdetésére, de elment, mert nem akarta félelmét bevallani. Wilkerson rábízta a gyűjtést, és ő, maga sem értette, miért, képtelen volt a csalogató kijáraton keresztül lelépni a pénzzel. A prédikátor imádkozott. Különös csönd ereszkedett a csarnokra, többen sírni kezdtek, és Nicky megadta magát Isten szeretetének. Nem fizikai erő győzte le, nem érvek, nem megfélemlítés, nem ígéretek. A megtérés kegyelem, felülről jövő ajándék.

Sokan kérdezik: miért gonosz a világ, ha Isten szeretet? Válasz: Isten nem kényszerít a boldogságra. Szabadok vagyunk arra, hogy ellenálljunk Isten szeretetének. Éltünk is ezzel a szabadságunkkal. ,,Ha figyeltél volna parancsaimra – mondja Isten – , olyan volna békességed, mint a folyam” (Iz 48,18). Az ember bűnös, és ezért boldogtalan. Nemcsak egyikünk-másikunk bűnös, nemcsak a gengszterek és a sikkasztók. “Mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét” (Róm 3,23). A bűn ott van a gyökereknél, történelmünk fertőzött forrásból fakad. “Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám” (Zsolt 51, 7). “Már nem is én cselekszem ... , hanem a bennem lakó bűn” (Róm 7,17). Az ártatlan csecsemő is egy bűntől mérgezett egzisztenciát örököl. “Ez az egész világ ... gonoszságban fetreng” (1Jn 5,19).

A gonoszság hatalma mögött szellemi erők állnak: a sátán és a démonok. “Nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen” (Ef 6,12). “Halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik” (Ef 2,1-2). A Szentírás szerint a sátán “ennek a világnak a fejedelme” (Jn 16,11; vö.14,30), sőt “ennek a világnak az istene” (2Kor 4,4).

De “azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa” (1Jn 3,8). Mi nem tudunk a magunk erejéből kijönni a bűn és a sátán hatalma alól. “Nálam nélkül semmit sem tehettek” – mondja Jézus (Jn 15,5). Az ember megpróbálkozik az önmegváltással, de ez a kísérlete reménytelen. Vallások, filozófiák, politikai utópiák születtek és születnek, de nem tudnak segíteni az emberen. Olyanok, mint az oltár körül táncoló Baal-próféták 1Kir 18,26-ban. Saját erőnkből nem tudunk tüzet lehozni az égből. Az ember minden erőfeszítése reménytelen, ha Isten fölülről nem segít rajta. Nem lehetünk bűnösből szentté, boldogtalanból boldoggá, kárhozatra ítéltből a menny örökösévé, csak Isten ingyen kegyelméből. “Kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka” (Ef 2,8). “Megigazultak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van” (Róm 3,24).

Isten fölülről látogatott meg bennünket szeretetének lángjával. “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). “Isten azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,8-9). “Nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól rátok hagyományozott hiú életmódotokból, hanem a szeplőtelen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén” (1Pt 1,19). “Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – az ő kegyelméből üdvözültetek – , vele együtt feltámasztott, és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által” (Ef 2,4-6). Azért van szabadulásunk a bün, a halál és a sátán hatalmából, mert az Isten Fia emberré lett, a kereszten meghalt és dicsőségben föltámadt. A kereszten végképp azonosult az emberi nyomorúsággal, és megtöltötte azt isteni életével. Általa az ember nemcsak megszabadul a bűntől, hanem új teremtmény lesz (2Kor 5,17), és magában az isteni természetben részesedik (2Pt 1,4).

Mi nem tudunk bűnösből szentté lenni. De Isten fölülről, ingyen ajándékként, leküldheti ránk a tüzet, az életszentség lángját, ahogy 1Kir 18,38-ban Illés próféta oltárán teszi. És ez a Golgota oltárán történik mindnyájunk számára.

 

A húsvéti misztérium

Az Ige, Isten önközlése, testté lett a Szűz méhében a Szentlélek erejéből, és közöttünk élt. Felöltötte emberi mivoltunkat, közösséget vállalt velünk, zsidó mesterember lett. Két kezével dolgozott, emberi szíve örült és fájt, imádta az Atyát, és társként fordult az emberekhez. Amikor megkeresztelkedett a Jordánban, vállalta a közösséget a bűnös emberrel, és a Szentlélek rászállása után Isten küszöbön álló királyságának prófétája lett. A jó hírt, amit hozott, a tradicionalista (farizeus) és szekularista (szadduceus) vallási vezetés visszautasította, őt magát a pogány római hatalom segítségével a gonosztevők halálával kivégeztette.

“Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük őt. Pedig a mi betegségeinket ő viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta; mi mégis megvertnek tekintettük, Istentől lesújtottnak és megalázottnak. De őt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ő sebe által gyógyultunk meg” (Iz 53,3-5).

Végsőkig azonosult a bűnös emberrel (2Kor 5,21), alámerülve a halál sötétségébe (Lk 23,44-46), és magához ölelve ott az egész elveszett emberiséget (Zsid 2,11-18). Alászállva a “poklokra”, vagyis a holtak országába, túl a földi élet tér-idő koordinátáin, minden embert elért (1Pt 3,19-20), és, mint Isten önközlése (Jn 1,1), önmagát ajándékozta nekik (Fil 3,8). Márpedig ő – istenségénél fogva – maga az élet (Jn 11,25). Akik úgy haltak meg, hogy be tudták őt fogadni, azok őt magát nyerték el, a halhatatlan életet. A halál szakadékában megjelent az élet forrása, a megfeszített Jézus, és átszúrt szívéből megindult az élet folyama (Jn 19,34). Ez a folyam túlcsordult, túlemelkedett a tér-idő valóság partjain, és beáradt a történelembe. A megölt Jézus embersége szerint is befogadta az isteni életet: a megfeszített Messiás dicsőségben föltámadt, és megjelent a tanítványoknak.

Kereszthalála nem vereség volt, hanem győzelem. Önkiüresítése az isteni élet behatolásának bizonyult a bűntől tönkretett emberi egzisztencia ürességébe. Fölment a mennybe, emberségével is mindenestül részese lett Isten dicsőségének, és föltámadt élete mindazok öröksége, akik nem utasítják vissza. Jézus húsvétja kommunikációs esemény, amely hozzáferhetővé teszi az ő isteni életét a legbűnösebb ember számára is: megváltás. Az Atya felé: az odaadás maximuma, tökéletes áldozat; az emberiség felé: Isten ingyen önajándékozásának áttörése a halálraítélt emberhez.

A megváltás teljesen ingyenes kegyelmi valóság. A bűnbánó gonosztevő nyeri el, akinek már semmi esélye sincs, hogy valamit is jóvátegyen elrontott életéből (Lk 23,39-43). Nem tudjuk létrehozni, csak ingyen ajándékként elfogadni Jézustól. “Az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne” (Csel 10,43).

Isten országa: felülről gyújtott láng, azok szívében, akik Jézushoz tartoznak.

Tanulj a megfeszített gonosztevőtől! Két teendőd van:

1.) megvallani, hogy bűnös vagy, és nem tudsz magadon segíteni;

2.) hittel elfogadni a megfeszített és föltámadt Jézust személyes Megváltódnak és életed Urának.

 

Megtérés

“Mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani (= meg kell térni) mindenütt” (Csel 17,30).
Miért? Mert bűnösök vagyunk, és rászorulunk a megváltás kegyelmére.

“Miért térjek meg én, aki hívő és gyakorló katolikus vagyok?”
Mert te is bűnös vagy, és rászorulsz a megváltás kegyelmére.

Kisgyermekként újjászülettél a keresztség szentségében? Akkor megkaptad a föltámadt Jézus életét, beléd költözött az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Akik tagadják a csecsemőkeresztség érvényességét, nem veszik elég komolyan a megváltás ingyenességét: “Isten előbb szeretett minket” (1Jn 4,19). Mi hisszük ezt; de felnőttként tudatos hittel kell magadévá tenned, amit kisgyermekként kaptál: az újjászületés ajándékát, az istengyermeki életet. “Légy az, ami vagy!” – mondta egy beszédében VI. Pál pápa. – “Keresztény, légy keresztény!” Élő hittel föl kell szítanod (2Tim 1,6) magadban a keresztség kegyelmét. Ez bűnbánatot is kíván. Meg kell vallanod, hogy rászorulsz Isten irgalmára, és hittel el kell fogadnod a megfeszített és föltámadt Jézust egyedüli Megváltódnak és életed Urának.

Újjászületett hívőknek szól 1Jn 1,5-2,2:

“Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk ... Ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.”

Persze nem minden bűn jelenti az istengyermekség elvesztését. “Van halált okozó bűn is ... Van halált nem okozó bűn is” (1Jn 5,16-17). Lelki halált csak az a bűn okoz, amely tárgyilag súlyos, és az elkövető személy teljes felelősséggel tartozik érte (tudatosság, szándékosság). De a “bocsánatos” (vö. Mk 3,28) bűnökből is meg kell térnünk, különösen azokból, amelyek szokásossá váltak. “Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” (Lev 19,2). “Legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).

“De én már megtértem; életemet átadtam Jézus Krisztusnak, mint Uramnak és Megváltómnak.”

Hála és dicsőség Istennek! Csakhogy a megtéréssel egy átalakulási folyamatba léptél be: nem befejeződött valami, hanem elkezdődött. “Levetettétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és magatokra öltöttétek az újat, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig” (Kol 3,9-10). A Bibliában olvasunk az Istennel kötött szövetség megújításáról (Józs 24,25); a keresztségi ígéretet az Egyház rendszeresen megújítattja velünk. Újítsd meg tehát te is Istennel kötött szövetségedet, hogy megtérésed elmélyüljön, és a keresztségi kegyelem új erővel éledjen föl benned!

Gyónást javaslunk. Kényszer nincs; nem tartjuk számon, ki gyónt, ki nem. A Te szükségletedről van szó. A Tűz fölülről jön. Egyéni bűnbánattal nem fogsz annyira menni, mint a szentségi föloldozással.

Életgyónást javaslunk. Kényszer erre sincs; nyugodtan gyónhatsz úgy is, hogy csak a legutóbbi gyónásod óta elkövetett bűneidet vallod meg. (A még érvényesen meg nem gyónt halálos bűnöket név és szám szerint kell megvallani.) Mélyebb lesz azonban a hatás, ha először megvallod még meg nem gyónt bűneidet, aztán összefoglalod egész életed bűneit. Az ismételt gyónás azért jogosult, mert a már megbocsátott bűnök gyökereit és következményeit is ki kell irtania az isteni irgalomnak, és ez nem biztos, hogy a bűnbocsánattal együtt megtörtént; általában fokozatosan történik. Csak az aggályos lelkiismeretűeknek nem javasoljuk az életgyónást. Ők gyónjanak minimalista módon (ez privilégiumuk), és higgyenek az Irgalomban. Nem a bűnvallomás hozza létre a bűnbocsánatot, hanem Jézus vére. A Tűz fölülről jön.

A szent Isten vár, hogy megépítsd az oltárt, és önmagadat helyezd rá mint áldozatot. “Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul” (Róm 12,1). “Kész vagyok égni” – énekeljük a Tűzénekben. Hadd csapjon le ránk Isten szentségének emésztő tüze! Hadd vegyen birtokába!

Milyen gyönyörű az istenkapcsolat kölcsönös önátadásként való leírása az Énekek énekében: “Enyém a kedvesem, és én az övé!” (2,16). Nos: itt a kedves, a Szépség maga. Itt a pillanat, hogy átadd magadat neki.

 

A Baál-próféták leölése

Isten tüzet küldött az égből, és a nép döntött: “Az Úr az Isten!” (1Kir 18,39). A döntésnek azonban van egy következménye, amely némileg kínos a Baál-prófétákra nézve: “ – Fogjátok meg Baál prófétáit, egy se szaladjon el közülük! – Miután megfogták őket, Illés levitte őket a Kíson patakhoz, s ott megölette őket.” Ma is ott áll Illés próféta szobra a Kármel hegyén, karddal a kezében.

A vallási intoleranciát nem követjük; mi az Ószövetséget újszövetségi javításban olvassuk. Nem akarunk emberekbe kardot döfni. Ez a jelenet mégis fontos számunkra. Miután életünk egyetlen Urának választottuk a megfeszített és föltámadt Jézust, semmi nem maradhat életben bennünk, ami más úrnak szolgál. Saját bűneinkbe, a “test cselekedeteibe” kell kardot döfnünk. “Ha ... a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Róm 8,13). Ez bizony véres munka, mészárlás, és nekünk fáj, mert a test cselekedetei belénk nőttek. De nem a magunk erejéből kell végrehajtanunk. “Isten az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint” (Fil 2,13).

Jól meg kell értenünk: más az ingyenesség és más a passzivitás. Kaphatok ajándékba egy milliót, ha nem megyek el érte a bankba és nem veszem föl, semmit sem használ nekem. Ingyen kapjuk a megigazulás kegyelmét, de szabadságunkat latbavetve, emberi elhatározással kell áttérnünk a megigazult ember életére. A tüzet Isten adja az égből, de nekünk kell kardot döfnünk a Baal-prófétákba.

Vizsgáld meg életedet. Ami Baálnak szolgált, az haljon meg.

Vizsgáld meg hitedet. Ateizmus... Nemkeresztény vallások... Reinkarnációs tanok... Önmagad mércévé tétele... Az Egyház tanító hatalmának elutasítása...

Vizsgáld meg reményedet. Pesszimizmus... Depresszió... Kétségbeesés... Könnyelműség... Tudatlanság az üdvösség kérdéseiben a magam hibájából...

Vizsgáld meg istenkapcsolatodat. Bálványimádás... Megosztott szív... Hanyagság az imádásban... Tiszteletlenség... Istengyalázás (káromkodás)... Szentségtörés... Mágia... Jóslás... Okkultizmus... (Esetleg keresztény vagy tudományos címkékkel: agykontroll, természetgyógyászat...) Spiritizmus... Sátánkultusz...

Vizsgáld meg alapállásodat. Követelés... Önsajnálat... Lázadás... Kriticizmus... Én-görcs... Szereplési kényszer... Lenézés... Gőg... Húzódozás a szolgálattól... Bírálat elutasítása... Tanulékonyság hiánya... Hibáim beismerésének elmulasztása... Kudarc, megbántás, igazságtalanság földolgozására való képtelenség...

Vizsgáld meg emberi kapcsolataidat. Ítélkezés... Személyválogatás... Közöny... Gyűlölet... Bosszúállás... Bántalmazás... Haragtartás... Neheztelés... Megbántás jóvátételére, bocsánatkérésre való készség hiánya... Segítségnyújtás elmulasztása... Más bűnében (milyen bűnben?) való részvétel: tanács... rábeszélés... csábítás... parancs... kényszerítés... cinkosság... köteles följelentés elmulasztása... (A bűn fajtáját a gyónásban meg kell nevezni, a bűntársat nem.)

Vizsgáld meg a hatalomhoz és erőszakhoz való viszonyodat. Mások életében, egészségében, testi épségében saját hibámból kárt tenni... Erőszakos megoldást keresni ott, ahol békés megoldás is lehetséges... Fegyvert használni (akár parancsra is) olyan hadjáratban, amelynek jogtalanságáról meg vagyok győződve... Túszok kivégzésében, polgári lakosság elleni fegyveres akcióban (akár parancsra is) részt venni... Kínzásban közreműködni... Művi abortuszt végezni... végeztetni... okozni... támogatni... helyeselni... elfogadni... Eutanáziához folyamodni... azzal egyetérteni... Génmanipulációk... azok helyeslése... Öngyilkosságot tervezni, megkísérelni... A békesség munkálását elhanyagolni környezetemben és a társadalomban...

Vizsgáld meg, hogyan bánsz saját testeddel. Egészségtelen életmód... Fizikumom, idegrendszerem túlzott megterhelése saját hibámból... Fegyelmezetlen evés, ivás... Mértéktelen dohányzás (aki még nem kezdte el, annak a nulla a mérték!)... Túlzott alkoholfogyasztás... Kábítószerhasználat... Könnyelműség egészség dolgában... Egészség, táplálkozás, sport bálványozása... A böjt, a virrasztás és önfegyelem elhanyagolása...

Vizsgáld meg tulajdonosi magatartásodat. Lopás... Csalás... Kártétel... Okozott kár jóvétételének elmulasztása saját hibámból... Fizetési kötelezettségeim elhanyagolása... Alkalmazottak rossz díjazása... Pazarlás... Rászorulók támogatásának elmulasztása, amikor megtehetném... Túlzott ragaszkodás a vagyonhoz... Öncélú vágy a vagyonszerzésre... Irigykedés más vagyonára... A Gondviselésben való bizalom hiánya...

Vizsgáld meg szexuális tisztaságodat. Házasságon kívüli nemi élet... Önkielégítés... Nemi izgalom fölkeltése a házaséleten kívül: önmagamban... másban... Gyermekáldás mesterséges kiküszöbölése a házasságban... Mesterséges megtermékenyítés... annak helyeslése... Hűtlenség házastársamhoz (házasságtörés)... Nemi kapcsolat más házastársával (házasságtörés)... Házastárs hűtlen elhagyása... Érvénytelen házasság... Nemi élvezet öncélú keresése a házasságban... Homoszexuális tevékenység... Pornográfia... Prostitúció...

Vizsgáld meg időd fölhasználását. Lustálkodás... Halogatás... Az imádság elhanyagolása... Kötelező szentmisék elmulasztása... Családi kapcsolatok elhanyagolása: hitves, gyermek, szülők... A hit és az imádság ápolásának hiánya a családi életben... Vasárnap vagy kötelező ünnepeken komoly ok nélküli munka... Hobby, TV-nézés, Internet, szórakozás túlzásba vitele... Egészségtelen túlhajtás munkában, tanulásban... Esti lelkiismeretvizsgálat elmulasztása...

Vizsgáld meg beszédedet. Hazugság (“Kegyes” hazugság is!)... Hamis eskü... Fölösleges esküdözés... Adott szó megszegése... Fogadalom megszegése... Ígéret-eskü megszegése... Titkok kibeszélése... Más leszólása, gyalázása, kigúnyolása, bosszantása... Más hibáinak indokolatlan kibeszélése... Rossz ráfogása másra... Róla mondott rossz indokoltalan visszamondása a másiknak... Trágár, illetlen beszéd... Isten, szentek, szent dolgok gyalázása (káromkodás)... Szent nevek kiszólásként való használata (“Jesszusom!”, “Úristen!”)... Ingerült, szeretetlen beszéd... Tréfa űzése komoly vagy éppen szent dolgokból... Fölösleges fecsegés... Negatív, pesszimista, csüggedt beszéd... A megértés, biztatás, bátorítás, vigasztalás, figyelmeztetés, oktatás szavainak elmulasztása... A tanúságtétel szavainak elmulasztása a kellő pillanatban...

A lista nem teljes. Kérd Isten világosságát a lelkiismeretvizsgálathoz. Ne félj fölfedezni bűnös voltodat. Csak annak van oka félni, aki vonakodik elismerni bűnösségét. Te irgalmat találsz Jézus véréért.

A Baál-prófétáknak meg kell halniuk, hogy Jézus éljen benned.

“Akiket szeretek, azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát föl, és tarts bűnbánatot (= “Térj meg”; megtért hívőknek szól!). Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és kinyitja nekem az ajtót, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem” (Jel 3,20-21).

(A részletes lelkiismeretvizsgálatot nem okvetlenül szükséges az előadásban fölolvasni, ha írásban kézbeadjuk. Így időt lehet nyerni.)

 

Új teremtmény

A megváltás nemcsak negatív, amennyiben eltörli a bűnt, hanem döntő módon pozitív: új életet önt beléd. Meghalsz a megfeszített Jézussal, de újjáéledsz a föltámadt Jézussal.

“Aki Krisztusban van, új teremtmény” (2Kor 5,17).

“Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – az ő kegyelméből üdvözültetek – , vele együtt feltámasztott, és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által” (Ef 2,4-6). Mennyei életünk van, kegyelemből, ingyen.

Maga Isten lakik bennünk.

“Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála” (Jn 14,23).

“Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16).

Az Istennel átjárt teremtmény, akiben megkezdődött az Istennel való egyesülés, a görög egyházatyák szavával: megistenülés folyamata (ami nem jelent Istenné válást, nehogy félreértsük!), olyan gyönyörű, hogy Isten szerelemmel szereti.

“Kelj fel szaporán, szerelmem!
Jöjj, galambom, szépségem!
Mert a tél már elmúlt,
az eső elállt, elvonult,
földünkön előbújnak a virágok,
eljött a szőlőmetszés ideje,
s a gerle szava hallatszik a határban.
A füge már kihajtja első gyümölcsét,
s a virágzó szőlő illatot áraszt.
Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem!
Te, galambom a sziklaüregben,
a kőszál rejtekében,
hadd lássam arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a te szavad édes,
és oly bájos az orcád!”

(Én 2,10-14)

És ez te vagy!

Nem kár a Baál-prófétákért! Hadd jöjjön az a tűz az égből! A Végtelen Szerelem akar beléd áradni.

“Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre,
mint pecsétnyomót a karodra,
mert erős a szerelem, mint a halál,
és könyörtelen a féltés, mint az alvilág,
a szikrája izzó, tüzes szikra!
Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet,
folyamok sem tudják elsodorni;
ha valaki háza egész vagyonát adja a szerelemért,
vajon lenézik-e érte?”

(Én 8,6-7)

Kelj föl, Isten szeretettje! “A Király kívánja szépségedet” (Zsolt 45,12).

 

A csöndes szentségimádás

A Király együtt akar lenni szerelmesével, éspedig hosszan, meg nem zavarva. Csöndes szentségimádást tartunk minden teljes nap délelőttjén.

Az Eucharisztia maga Jézus. Az eucharisztikus cselekményben (szentmisében) a kenyér és bor átlényegül a megfeszített és föltámadt Jézus testévé és vérévé.

A szentségimádásban egyszerűen szemléljük Jézust, a megtestesült Igét, a megfeszítettet és föltámadottat. Együtt vagyunk vele: ez imádságunk lényege. Két szerelmesnek nem kell sok szó, hogy megértsék egymást. Gyermeki szabadsággal elidőzünk a Szentséges vonzásában. “Ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12,32). Jelenlétének erőterében egész lényünk átmágneseződik. A csöndes szentségimádás a lelkigyakorlat legfontosabb imamódja. Itt senki se manipulálhat: négyszemközt vagy Isteneddel. Ezek a Jézussal töltött órák biztosítják a lelkigyakorlat mélydimenzióját és egyensúlyát.

Szentségkitételre egy éneket éneklünk, azalatt mindenki térdel (aki tud). Utána térdelve eléneklünk egy zsoltárt, az imádás énekét; majd, még mindig térdelve, meghallgatunk egy bibliai vagy egyéb lelki olvasmányt. Nem kötelező a szentségimádáson erről elmélkedni: ha másfelé vezet az Úr, menj vele bátran. Mégis fontos ez a kis szellemi táplálék, mert pozitív anyagot ad a szemlélődő imának. Mi nem keleti meditációt gyakorlunk; ez nem zazen. Avilai Szent Teréz figyelmeztet, milyen veszélyes a tudat mesterséges kiüresítésére törekedni.

Amikor elhangzott az olvasmány, egy csöndes óra következik, amely alatt mindenki tetszése szerint ül vagy térdel. Térdelni általában jobb; enyhén kényelmetlen testtartásban szórakozunk el legkevésbé. De egész nyugodtan ülhetsz is a teljes szentségimádás alatt, ha Te így tudsz jobban imádkozni. (Ne ülj viszont tiszteletlenül, keresztbe tett lábbal. A Szentséges van jelen, akinek tekintete elől menekül az ég és a föld!) Nem figyeljük és nem bírálgatjuk egymást. Az arcraborulás se tilos, csak kerüljük a feltűnősködést, amennyire lehet. Túl gyakran ne váltsunk testhelyzetet, mert akkor sokat recsegnek a padok. A legvégén újból eléneklünk egy szentségi éneket, erre mindenki letérdel (aki tud). Szentségi áldás és szentségbetétel zárja le az imádás óráját.

Mit csinálj a csönd órájában? Imádd Jézust. Ez egy belső attitüd, a hódolat és odaadás belső magatartása, amit – amennyiben szükséges – megerősíthetsz a “Szent vagy”, “Imádlak”, “Dicsőség neked, Uram”, “Szeretlek” vagy más hasonló szavak ismételgetésével. A legegyszerűbb Jézus nevének ismétlése. Aki tud nyelveken imádkozni, megteheti. De mihelyt lehet, maradj csöndben, hogy az Úr is megszólalhasson. Csak akkor kezdd újból ismételni imaformuládat, ha észrevetted, hogy elszórakoztál.

Könyvet, szöveget ne vigyél magaddal. Szentírást se. Akivel élőben beszélgethetek, annak nem a levelét olvasom. Az esti imaösszejövetelen nagyon hasznos, ha veled van a Szentírás, a délutáni zsolozsma szinte teljesen a Szentírás szavaiból van összeállítva, de a szentségimádás élő együttlét, amihez nem kell írott szöveg. A lelkiismeretvizsgálat szövegét is máskor tanulmányozd. A rózsafüzért is máskor mondd. Most semmi se vonja el figyelmedet az élő Jézustól, akitől karnyújtásnyira vagy. Célszerű (nem kötelező) nézni a Szentséget. Ő az. Talán észreveszed majd, hogy misztikus fényben ragyog... Üres papírt és írószerszámot vihetsz magaddal, hogy följegyezd, amit Ő mond. De ez se kötelező. Jézus fog cselekedni benned.

Nem akarlak félrevezetni, nehogy csalódást okozzak. A szentségimádás nem szórakoztató. Nekem, amilyen érzéki ember vagyok, megvallom, többnyire kimondottan unalmas. De ezt az unalmat vállalni kell a Megfeszített és Föltámadott iránti odaadásból. Észrevétlenül hódít meg bennünket a kimondhatatlan Szeretet. Átjárja bensőnket, mielőtt éreznénk. Mély dolgok mennek végbe, anélkül, hogy tudnánk. Elszórakozásaid ne aggasszanak. Egy édesanya a karján alvó gyermeket is szereti, és a gyerek tudattalan biztonsággal pihen az anyai ölelésben. Így vagyunk együtt Istenünkkel az imádás csöndjében.

Döntéseid érlelődésének legalkalmasabb helye a csöndes szentségimádás.

 

3. előadás: Szabadulás

A bálványimádás démoni jellege

Jézus nyilvános működésének egyik legmarkánsabb vonása a tisztátalan lelkek, démonok kiűzése. Az erről fennmaradt beszámolók az evangéliumok anyagának legősibb rétegéhez tartoznak. Jézusnak ez a tevékenysége kétségtelenül történeti. Ugyancsak történeti tény, hogy az Egyház kezdettől tovább folytatta Urának ezt a tevékenységét. Az exorcizmus szertartása ma is létezik, 1999-ben látott napvilágot megújított formában, ezt nemzeti nyelvekre is le kell fordítani. A sátánnak és angyalainak létezése és az emberre gyakorolt befolyása nem szubjektív vélekedés kérdése, az Egyház ezt határozottan tanítja (KEK 391-395). Ők bukott angyalok. Isten jónak teremtette őket, szabad és végleges elhatározással váltak rosszá.

A sátán, a démonok fejedelme azonban nem egyenrangú Istennel. Teremtmény, akinek hatalma nem terjed túl azon, amit Isten (átmenetileg) megenged. Végleges veresége elkerülhetetlen. Jézus a kereszten már diadalmaskodott fölötte (Jn 16,11). A húsvéti misztériummal Isten “lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk” (Kol 2,15). Jézus vérének hatalma van a Gonosz fölött: “Legyőzték őt a a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által” (Jel 12,11). Jézus tanítványai kűzik a démonokat az ő nevében (Mk 16,17; Lk 10,17). Nem kell félnünk a sátántól. “Erős hittel álljatok neki ellen” (1Pt 5,8). “Láttam a sátánt; mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek” (Lk 10,18-19).

A gonosz lelkek hatalmat gyakorolhatnak 1.) az ember lelkén (bűn), 2.) pszichéjén, azaz a test és lélek határterületén (démoni befolyás, szélsőséges esetben megszállottság), valamint 3.) a testén (démoni bántalmazás). Amennyiben megtérünk és életünket kiszolgáltatjuk a megváltó Jézusnak, a sátán lelki hatalma megszűnik fölöttünk. Hogy pszichés befolyásától is megszabaduljunk, intenzív imaélet, gyónás, áldozás, a szentelmények (pl. szentelt víz) használata, esetleg külön szabadító ima (szélsőséges esetben az exorcizmus szentelménye) szükséges. A külső, testi ártalmak ellen is fölvehetjük a harcot hasonló eszközökkel, de Isten azt is akarhatja, hogy ezeket nagylelkűen elviseljük, mint Jézus keresztjében való részesedést.

Nagyon fontos a radikális megtérés mindazokból a bűnökből, amelyek közvetlenül démoni befolyás alá helyezik az embert: a szellemi szféra bűneiből. Ilyen mindenekelőtt a bálványimádás. A pogány istenségek nem léteznek: ha lélekben feléjük fordulunk, nem előttük, hanem démoni fejedelemségek és hatalmasságok előtt nyílunk meg. A sátán célja ugyanis, hogy ne az igaz Istent imádjuk, hanem lehetőleg őt. A Krisna-kultuszban például – amellett, hogy ott valóban jószándékú, önzetlen emberek vannak – szinte tetten érhetjük a sátánnak ezt az álcázott jelenlétét. Minden pogány kultuszból (hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, reinkarnációs tanok stb.), ha részt vettünk ilyesmiben, gyökeresen és véglegesen meg kell térnünk, azokat bűnként megvallanunk, Jézus nevében ellenük mondanunk, nálunk lévő irodalmuktól és kultusztárgyaiktól megszabadulnunk, és kérnünk Jézus vérének szabadító erejét, hogy a démoni befolyás, amely a pogány kultusz révén kihatott ránk, megszűnjék.

Az álkeresztény kultuszokra (mormonizmus, Jehovizmus, Moon-féle Egyesítő Egyház, unitarianizmus) ugyanez vonatkozik. Jézus istenségének tagadásával ezek a kultuszok eltávoznak Isten önkinyilvánításának valódi területéről, s előbb-utóbb meghamisítják az istenképet is. Ugyanez érvényes az Iszlámra.

Pogány kultuszt jelent a New Age szinkretizmusa is, amely egyesíteni akarja a vallásokat. “Hogyan egyezne ki Krisztus Béliállal?” (2Kor 6,15).

Meg kell itt jegyezni: a 2. vatikáni zsinattal valljuk, hogy a jóhiszemű pogányok is üdvözülhetnek. Ilyenkor azonban a lelkiismeretükön keresztül őket megszólító Jézus Krisztus üdvözíti őket, akinek engedelmeskednek (burkolt hit). “Senki sem jut az Atyához, csak általam” (Jn 14,6). Ez semmit nem változtat azon, hogy a pogány kultuszban – sok jószándékú emberi erőfeszítésen kívül, amelyeket a Szentlélek is bármikor meglátogathat – démoni erők működnek.

A zsidóság nem pogány kultusz, hanem az élő és igaz Isten imádása. Két irányban azonban nagyon rossz útra tévedhet: ha abszolút érvényt tulajdonít a rituális előírásoknak (talmudizmus), vagy ha panteizmusba és mágiába torkollik (Kabbala).

Még a kereszténység hibás formáiból is meg kell térnünk: a tradicionalizmusból, legalizmusból, szekularizmusból, a szentek tiszteletének helytelen formáiból, a szentelmények mágikus értelmezéséből, a magánkinyilatkoztatások jelentőségének eltúlzásából. Mindezek éppúgy démoni befolyás alá helyezhetnek bennünket, mint egy pogány kultusz, mert ezek valójában a pogányság keresztény címkével ellátott megjelenései.

 

A mágia démoni jellege

A Biblia nemcsak a kánaáni népek bálványimádásától óv, hanem mágikus szokásaiktól is.

“Ne akadjon közötted, aki fiát vagy leányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa; vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr” (MTörv 18,11-12).

Ez nem pusztán relatív érvényű előírás, mint a képtilalom, a szombat vagy a tisztasági törvények. Az újszövetség nem szünteti meg.

Jel 18,23: “Varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet” (Jel 18, 23). A mágusok negatív szerepet játszanak (Csel 8,9-24; 13,6-11). Legvilágosabb Csel 19,18-19, ahol az efezusi hívők, a varázslással szakítva, ötvenezer ezüst értékű mágikus tekercset égetnek el. (A mágikus könyveket “epheszia grammata”, “efezusi írások” néven emlegették, Efezus annyira a mágia központja volt.) A katolikus tanítás világosan olvasható a Katekizmusban (KEK 2111, 2116, 2117).

A mágiát titkos tudás vagy titkos hatalom megszerzésére űzi az ember. Ez a paradicsomi Kígyó kísértése (Ter 3,5): istenné válni és birtokolni a Tudást. Minden okkult, ezoterikus tanítás vagy gyakorlat ekörül mozog. A népi babonák sem ártalmatlan folklór-témák, hanem démoni cselekmények, ideértve a halottlátást. A Kígyó áll mögöttük.

Ugyanez vonatkozik minden jóslásra (a Katekizmus fordítója szerencsétlen módon a jövendölés szót használja): “A horoszkópok, az asztrológia, a tenyérjóslás, a kártyavetés, a jelek értelmezése, a jövőbelátás, médiumok használata” (KEK 2116) mind az egy igaz Isten imádásával ellentétes, démoni gyakorlat.

A titkos tudás és hatalom keresése egészen a sátánnal kötött szövetségig, a fekete mágiáig vezethet valakit. De a “fehér” mágia lényege is fekete. Keresztény mágia nincs, csak alázatos imádság a szabadon cselekvő, velünk is rendelkező Istenhez.

Sokan mondják: “Én ugyan jósoltattam magamnak, de nem hittem benne!” Aki aknamezőre megy, felrobbanhat akkor is, ha nem hisz az aknák létezésében. Ha olyan területen mozogsz, ahol a démonoknak hatalmuk van, ők nem fognak várni a te beleegyezésedre, hogy befolyást szerezzenek fölötted. Isten gentleman: csak akkor foglalja le életedet, ha szabadon neki ajándékozod. De a sátán nem gentleman, angyalai sem azok. Bejönnek az ablakon át is, ha nyitva hagytad, nem várnak meghívásra.

Más dolog a bűn, és más a démoni befolyás. Ha jóhiszemű tudatlanságból merészkedsz tiltott területre, nem helyezted szabadságodat a sátán uralma alá, nem lázadtál föl Isten ellen. De ez nem zárja ki, hogy idegrendszeredre, pszichikai világodra bizonyos mértékű démoni nyomás nehezedjék. Ne ijedj meg, és ne képzelődj mitológiai lényekről, denevérszárnyú rémekről, ilyenek nem léteznek. Viszont harcban állunk szellemi hatalmakkal, akik bizalmatlanságot, csüggedést, kételkedést, félelmeket, ellenszenveket igyekeznek kiváltani belső világunkban, rossz szokásokra, bűnökre ösztönöznek, megrontani törekednek Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkat. Bármilyen befolyást nyertek fölöttünk, Jézus vérében olyan hatalom van, amely elől vissza kell vonulniuk. Tagadd meg azt a mágikus-okkult cselekményt, amelyet elkövettél, fordulj Jézus megváltó vérének és győzelmes feltámadásának erejéhez, és mondd a démonnak: “Jézus nevében távozz”. (A szentgyónás is szükséges lehet.) Ez biztosan eredményes lesz. A szabadság sokszor fokozatosan fejlődik ki, újra és újra ellen kell mondanunk a gonosznak, de ez a keresztény élet hétköznapjaihoz tartozik, nem szabad izgulnunk miatta. Különösen ott, ahol emberi jellemünk valamilyen fogyatékossága rést hagy a gonosznak, idő kell, amíg átalakulunk. De nincs mitől félned. Az egész végtelenül egyszerű: amíg Jézusé vagy, a gonosz nem győzhet fölötted. Sebeket kaphatsz a harcban, de biztos lehetsz benne, hogy a győztes oldalon állsz. A lényeg – és erre megy ki a mai nap – , hogy feltétel nélkül Jézusé legyél.

 

Az okkultizmus álcázott formái

Ma egyre nyíltabban lép föl az okkultizmus, de gyakran látszólag békejobbot nyújt a kereszténységnek, és sokakat megtéveszt.

“Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok” (Mt 7,15). “A sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14).

A New Age mozgalom azt hirdeti, hogy a Halak korszakából a Vízöntő korába lépve az emberiség új korra virrad, amelyre nem lesz jellemző a “kirekesztő” vallásosság és az “egyoldalúan racionális” megközelítés. Az ember ráébred a benne rejlő isteni adottságokra, és megtanulja hasznosítani rejtett potenciálját. A New Age a teozófiából (szinkretista-okkult mozgalom a múlt századtól) nőtt ki, és egy olyan terv megvalósítása, amit Alice Bailey automatikus írással (!) kapott egy “lelki mestertől” (ténylegesen: gonosz szellemtől). Jellemzője a panteizmus és a reinkarnáció tana, egy minden vallást ötvöző szinkretizmus, a történelemben előfordult legkülönbözőbb okkult tanok egyidejű felidézése (a zsidó Kabbalától a kínai Jin-Jang teóriáig), a “belső mesterekkel” (démonok!) való kapcsolatteremtés és az önüdvözítés. A New Age ugyanazt teszi napjainkban, mint az ókorban a gnoszticizmus: keresztény szavakat használ és a Bibliát idézi, de alapvetően keresztényellenes tartalommal. Célja egy antikrisztusi világuralom.

Egy New Age könyvből idézek: “Ha Krisztust hívod, hogy munkálkodjon benned és általad, akkor valójában szerető, együttérző, megbocsátó és gyógyító képességeidet idézed meg nagyon erőteljesen.” A szerző látszólag elfogadja Krisztust, de, mint látható, csak saját magasabbrendű énünk szimbolumaként. Ugyanígy elfogadja Buddhát is; neki mindegy. “A forrás lehet Isten vagy a kozmikus tudat, vagy a dolgok egysége, vagy éppen a te igazi lényeged.” Neki mindegy. Isten az Egyetemes Tudat, de benned is megtestesül. “Te teremted saját világodat, és végtelen erővel bírsz, hogy tökéletessé tedd azt.” Mi más ez, mint a kísértő Kígyó szava: “Olyanok lesztek, mint az Isten” (Ter 2, 5)?

Van olyan New Age meditáció, amelyben “belső vezetőddel”, “mestereddel” találkozhatsz. Nagyon vaknak kell lenni, hogy ne lássuk: a New Age démonok behatolása előtt nyitja meg az embert. Ugyanezt teszi a (formálisan a New Age-től független) agykontroll. “Tanácsadókat” vizualizál, ami közönséges halottidézés. Az agykontroll valójában tibeti jóga és mágia. Ne tévesszen meg bennünket, hogy hirdetői hívőnek vallják magukat, és egy szerencsétlen ferences szerzetespap tekintélyére hivatkoznak.

A jóga és a zen a mágiával érintkező meditációs formák. A meditáló “áthalad a szellemek világán”, és meg tudja tenni, hogy lótuszülésben a levegőbe emelkedik. A jógi, aki le tudja állítani életfunkcióit, vagy a hindu tűzönjáró mágiával dolgozik. A transzcendentális meditáció is mágikus gyakorlat, a “mantra” gyakran pogány istenek imádása. A kereszténységbe e pogány eredetű formák egyes külső elemei ott emelhetők át, ahol a helyi kultúra azt megkívánja, vagyis missziós területeken, és akkor is csak nagy körültekintéssel és óvatos megkülönböztetéssel. A mi keresztény hagyományainkat teljesen fölösleges keleti technikákkal kiegészíteni, mert mihelyt a testtartás vagy a szöveg kérdése középpontba kerül, már a mágikus gondolkodásmódnál vagyunk (“a technika teszi az imát”). Annyit mondani az imádság külsőségeiről, amennyit a szentségimádással kapcsolatban mondtunk, tökéletesen elegendő. A keresztény imádság mindig párbeszéd két szabad személy között, és nem egyszerűen önmagunk mélységeibe való alámerülés. A mágikus formák nehezen vagy egyáltalán nem válaszhatók el el a mágikus tartalomtól, ezért a keleti meditáció vagy a jóga a démoni befolyás alá kerülés veszedelmét hordja magában.

Említsük meg azt is, hogy a természeti népek (nálunk a cigányok) átkai nem ártatlan szitkozódások, hanem mágikus formulák, amelyek ténylegesen árthatnak nekünk.

Aki (még ha teljes jóhiszeműséggel is) többé-kevésbé belebocsátkozott keresztény címkével ellátott mágikus-pogány technikákba, szakítson radikálisan ezzel a gyakorlattal, számoljon a démoni befolyás lehetőségével életében, és imádkozzék szabadulásért. Jézus erősebb minden fejedelemségnél és hatalmasságnál, és, mint Illés történetében, a Báál-prófétákkal történt véres leszámolás után meg fog jönni az áldásos eső!

 

Tudományosnak álcázott mágikus gyógyítás

Ma a gyógyításban jelentkezik legszélesebb körben a mágia. Az ártalmatlannak látszó reiki valójában mágikus eljárás. Hasonló a helyzet más “keleti gyógymódokkal” is. Mihelyt “csakrákról”, “Jinről és Jangról”, “fényadásról” hall, a keresztény szedje a sátorfáját. Ezek démoni utánzatai a krisztusi gyógyító karizmának. Nem azt vonjuk kétségbe, hogy lehet velük gyógyulást elérni, hanem azt, hogy ez a gyógyulás tiszta forrásból fakad.

Egy lelkész amulettet talált egy lány nyakában. Elmondták neki, hogy a kislány súlyosan beteg volt, és akkor kapta az amulettet, amitől meg is gyógyult, de az volt a kikötés, hogy egész életében viselje. A lelkész meg akarta nézni, mi van a kis szelencében, de tiltakoztak: nem szabad, nagy baj éri, aki kinyitja. Ő mégis kinyitotta – és egy papírt talált benne ezzel a szöveggel: “Sátán, parancsolom neked, hogy tartsd egészségben ezt a testet, amíg a lelket a pokolra viheted.” A lelkész elégette a cédulát, a lány visszaesett a betegségbe, de a keresztények imájára később meggyógyult. Nos, itt valóságos testi gyógyulás volt jelen, de fekete mágia állt mögötte. Testi gyógyulást a sátán is tud adni.

Tardif atyának egy szerzetes-elöljáró mesélte: tud egy formulát, amellyel a vérzést el lehet állítani. Tardif hallani akarta, de a másik tiltakozott: a formula “nagyon titkos”. Végül Tardif meggyőzte, és kiderült, hogy a formula egy francia versike ezzel a szöveggel: “Judás, Judás, Judás, fogd meg ezt a vérzést, ahogy Jézust megfogtad.” “Miért Judáshoz fordulsz? Miért nem Jézushoz?” “Úgy nem működik” – volt a válasz. A Gonosz segítségével működött.

Tehát: egy gyógyító eljárás eredményessége nem igazolja annak szellemi tisztaságát. Arra se szabad hivatkozni: “Én Jézus nevében csinálom!” A sátán, ismétlem, nem gentleman. Nem akkor jön be, ha hívod, hanem ha rést nyitsz neki bárhol. Másik hasonlattal: az ellenség a háborúban foglyul ejt, ha az ő területére mentél, akkor is, ha abban a hiszemben voltál, hogy az még a te területed.

Újabban megtévesztő módon lábra kapott a mágiának természetgyógyászat címen való terjesztése. A valóban természetes gyógymódok ártalmatlanságát nincs okunk kétségbe vonni, ezeket az orvostudomány felhasználja és továbbfejleszti. De ami ma természetgyógyászat címén folyik, az a természetes eljárások keverése a mágikus eljárásokkal. A “gyógykovács” ingázik, a “természetgyógyász” elváltozott tudatállapotba viszi át gyanútlan betegét. Sok jó is van a természetgyógyászatban; van, aki azt mondja, 90%-ban jó dolgokból áll; csakhogy a maradék 10% a lényeg. Étkeznél-e olyan konyhán, ahol a kitűnő, tápláló ételekbe mindössze 10% mérget kevernek?

Sokan mondják: “Nem tudom belátni, mi rossz van a homeopátiában, – akupunktúrában, – talpmasszázsban, – vegetarianizmusban, – írisz-diagnosztikában stb.” Nos, én se, mert nem vagyok orvos, nem vagyok szakember. Csak annyit tudok, hogy ezeket az eljárásokat azok a betegek és orvosok használják, akik kvázi-vallásos hittel hisznek bennük. És – ez már saját szakmám! – ellene vagyok minden hitnek, ami nem Jézus Krisztusra irányul. A “tudományos” magyarázatok ezeknél az eljárásoknál utólag születnek, annak az igazolására, amiben kiagyalóik már hisznek. Ez tipikus áltudományosság. Ne féljünk a racionális, természettudományos megközelítéstől! A következtető ész, a ráció természetes adományát a teremtő Isten adta az embernek. Az újkori kísérletező természettudomány annak következtében született meg, hogy a középkor létrehozta a tudományegyetemeket és a valóság logikus-racionális megközelítésének szellemét, abban a mélyen keresztény meggyőződésben, hogy a valóság a teremtő Logosz, Ige műve, következésképpen logosz, értelem van benne. Amikor az újkori tudós a kísérlet nyelvén kérdést intéz a természethez és logikus választ kap, a Logosz-hívő középkor örökségével él. Ezért van az, hogy a kísérletező tudomány a keresztény kultúrkörben alakult ki. Most, amikor a pogány irracionalizmus minden irányból elözönli a keresztény kultúrát, Isten nevében jogunk és kötelességünk, hogy elutasítsunk minden olyan gyógyító eljárást, amely a racionális természettudomány kísérleti eszközeivel igazolva és következésképpen az orvostudományban egyetemesen elfogadva nincsen.

Minden lelkigyakorlaton jön valaki hozzám azzal a kérdéssel: “Ez és ez is démoni irányzat, eljárás?” Világosan ki kell jelentenem, hogy nem vagyok szakember. Tanulj meg különbséget tenni racionális és irracionális, valamint keresztény és pogány között! A kérdezők általában jobban ismerik azt a gyógyító eljárást vagy lelki irányzatot, amelyről kérdeznek, mint én. Ne tőlem várd, hogy vállaljam a döntés felelősségét. Én csak elveket tudok adni. Az egyik legfontosabb elv: “Nem csak a bűnt kell kerülni, hanem a bűnre vezető alkalmat is.” Ahol méreg is van az éléskamrában, oda ne ülj be ebédelni.

A Baál-prófétáknak meg kell halniuk. Szakíts mindazzal, ami tisztázatlan szellemi forrásból ered!

 

Szabadulási területek

Még mindig nem mészároltunk le minden Baál-prófétát. Nem is lehetséges teljes fölsorolást adni.

Általánosan: tartózkodnunk kell attól, hogy nem-ellenőrzött szellemi valóságok előtt nyíljunk meg. Egyfajta út legitim a szellemi világgal való érintkezésre: az, amelyik a megfeszített és föltámadt Jézuson keresztül vezet. Minden halottidézés, minden “elváltozott tudatállapot”, “channelling”, “rezgések” vizsgálata, “ufókról” vagy sci-fi szörnyekről (szerepjáték!) való fantáziálás démoni lények előtt nyithatja meg szellemünket vagy pszichénket.

Ugyanúgy ellenőriznünk kell a hamis eszmék világát is, pl. a politikában. A liberalizmus, szocializmus, nacionalizmus – bár valamennyiben vannak jogos elemek is – kiszolgáltat a démonoknak. Tudjuk, mit tett a liberalizmus démona a nagy francia forradalomban a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében. Ismerjük a szocializmus művét a sztálini kínzókamrákban és a Gulagokban. Tisztában vagyunk vele, mit művelt a török nacionalizmus az örményekkel az első világháború idején, vagy a német nacionalizmus a zsidókkal a második világháború idején. Minden antiszemitizmus, cigánygyűlölet stb. megnyitja az embert a démoni hatalmak előtt. Mindez a vallási gyűlölködésre is ugyanúgy – ha nem fokozottabban – vonatkozik.

Külön föl kell hívni a figyelmet a szabadkőművességre. Ne gondoljuk ártatlan jelenségnek. A sátán itt valóban a világosság angyalának tetteti magát. A felvilágosodott testvériség mögött, amely olyan vonzó volt a magyar reformkor nagyjai (pl. Kazinczy) számára, egy hamis vallás húzódik meg, amely “vallási határok nélküli Isten-imádással” kezdődik, és ateizmusba vagy Lucifer-kultuszba torkollik (vö. Carducci: Himnusz a sátánhoz). Egy fiatal anya Ausztráliában azzal fordult Derek Prince-hez, hogy a kisbabája nem akar táplálkozni. Derek felesége, Ruth ismeretetet kapott Istentől, miszerint az anya édesapja szabadkőműves volt. A nő felszólításra ellene mondott a szabadkőművesség szellemének, és sikoltás kíséretében egy démon hagyta el. Ugyanakkor az övéhez hasonló sikoltást hallatott a baba is. A szabadkőművesség lelke a harmadik generációig terjesztette hatalmát! A szabadító ima után a kicsi egészséges étvágyat kapott, és az anya arca is előnyére változott.

Ez rámutat arra, hogy családunkból is örökölhetünk démoni befolyást. Bármi okozta, ellene kell mondanunk annak a magatartásnak, megbocsátanunk felmenőinknek, és Jézus szabadító vérének erejéhez folyamodnunk. Ugyancsak démoni befolyás forrása lehet egy helytelen családi kapcsolat, pl. egy lány túlzott függése anyjától. Ezeket fokozatosan lehet és kell felszámolni.

Nem válunk egy csapásra tökéletessé attól, hogy egyszer Jézusnak adtunk életünket, következésképpen a démonok találnak alkalmat a jövőben is, hogy zaklassanak minket. De nem leszünk kiszolgáltatva nekik. Aki Jézusé, az a győztes oldalon van. Ütött az óra, hogy elkötelezd – vagy még jobban elkötelezd – magadat a Győztes mellett.

Most kezdődik a lelkigyakorlat legnehezebb időszaka. Viaskodunk, kard van a kezünkben. A Baál-próféták nyüszítenek, lázonganak, ellentámadásba mennek át. Ne felejtsd a húsvéti fényt! Ne felejtsd Jézus diadalát! Isten veled van! Nem neked kell megnyerned ezt a harcot. Jézus már győzött, fogadd be az ő győzelmét mint ingyenes ajándékot! Ingyen kapod a mennyből a tüzet, az új élet kegyelmét.