A sátán “a világ fejedelme” (Jn 14,30; 16,11), sőt “e világ istene” (2Kor 4,4). A “világ” szó ebben a bibliai használatban nem a terem­tést, hanem a bűn uralma alatt álló emberi közösséget jelenti.

Az egész világ a gonosz hatalmában van (1Jn 5,19).

Az imádság nem csupán az ember belső ügye, hiszen az ember test és lélek szerves egysége. Az érzékelhető jelekkelszentségeknek nevezzük (sacramentum). Jézus Krisztus egyházalapító tettében hét ilyen kegyelemközvetítő jel foglaltatik benne. kifejezett imádság bi­zonyos formái az Egyház lényegéhez tartoznak és lényegüknél fogva kegyelmet közölnek: ezeket

A hívőnek szüntelenül Isten jelenlétében kell járnia, aki bármikor számadásra szólíthatja. Minden tevékenységünket a szív folytonos imájának kell kísérnie.

Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát (Mt 15,13).

Járj előttem, és légy tökéletes (Ter 17,1).

Isten minden ember üdvösségét komolyan akarja, de anélkül, hogy erőszakot tenne szabadságunkon.

Végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást min­den emberért. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (1Tim 2,1.34).

A beszéd az emberi egzisztencia döntő fontosságú területe.

A száj ugyanis a szív bőségéből szól. A jó ember jó kincsé­ből jót hoz elő, a rossz ember rossz kincséből rosszat hoz elő. Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet (Mt 12,3437).

Tevékenységünk folyamatának viszonya más folyamatokhoz a mi saját időnk. A hívő számára mindennek Istentől kijelölt ideje van. Akkor cselekszik hitelesen és illetékesen (kompetencia), ha az Isten által megszabott időhöz alkalmazkodik.

Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre (Sir 20,7).

A kreativitás divatos szó, általában eredetiséget, új dolgok létrehozá­sára való képességet értenek rajta. Szó szerint teremtő jelleget jelent. Itt szószerinti értelmében használjuk: az emberi tevékenység, amellyel a valóságot alakítjuk, a Krisztusban megújult ember életében Isten újjáteremtő szeretetének aktusává lesz. Vele új kultúra épül, a sze­retet civilizációja.

A Krisztusban újjászületett ember szíve megújult a szeretetben, em­beri kapcsolatai megújultak a testvériségben, teste megújult a keresztény önuralomban. Mindez megújítja az emberi egzisztencia legintimebb területét, a szexualitást is.

A nemiség Isten akarata és műve. Nem bűn és nem büntetés, hanem az önmagát a teremtésben kifejező Isten gyönyörű gondolata, az em­ber istenképségének része.

Az univerzumban való jelenlétünk meghosszabbítását jelentik a ren­delkezésünkre álló anyagi eszközök. Isten akarata, hogy a föld az emberiségé legyen (Ter 1,2830). A magántulajdon ehhez képest másodlagos, de következik az emberi személy méltóságából: minden­kinek hozzá kell jutnia az élete és családja fenntartásához szükséges eszközökhöz, továbbá mindahhoz, ami személyiségének kibontakozá­sához szükséges. Ebben benne foglaltatik a tisztességes vagyonszerzés joga, amit csak a közjó korlátozhat.