Az univerzumban való jelenlétünk meghosszabbítását jelentik a ren­delkezésünkre álló anyagi eszközök. Isten akarata, hogy a föld az emberiségé legyen (Ter 1,2830). A magántulajdon ehhez képest másodlagos, de következik az emberi személy méltóságából: minden­kinek hozzá kell jutnia az élete és családja fenntartásához szükséges eszközökhöz, továbbá mindahhoz, ami személyiségének kibontakozá­sához szükséges. Ebben benne foglaltatik a tisztességes vagyonszerzés joga, amit csak a közjó korlátozhat.

Az államnak nincs joga a személyt teljesen megfosztani a termelő­eszközök magántulajdonától, mint a kommunizmus állítja. De a magántulajdon nem lehet abszolút jog sem, mint a kapitalizmus szeretné. Az állam korlátozhatja, sőt korlátozni köteles a magán­tulajdont és annak használatát, amennyiben és amilyen mértékben azt a közjó, a társadalom érdeke megkívánja; jobban azonban nem, mert ezzel a személy jogait sértené, gátat vetne az Isten képére te­remtett ember jogos szabadságának.

Mások tulajdonának tisztelete alapvető erkölcsi elv. Minden jogtalan vagyonszerzés bűn. Jézus tanítványainak mértékletesnek kell lenniük az anyagi javak jogos igénylésében is. A pénz vagy egyéb tulajdon öncélú halmozása bálványimádás, mert célt csinál az eszközből. (Ezért hívta Jézus “hamis Mammonnak” a pénzt.) Testvéri szeretet­ből való kötelességünk az adakozás, a rászorulók megsegítése. Egyesek arra kapnak meghívást, hogy minden vagyonukat szétosztva önkéntes szegénységben éljenek.

Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szű­kölködőknek is (Ef 4,28).

Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt (MTörv 15,11).

Semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás (1Tim 6,10).

Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelen­séget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bál­ványimádás (Kol 3,5).

Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Ké­szítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tol­vaj, és nem rágja szét a moly (Lk 12,33).

A rászorulókról való gondoskodás nemcsak az egyéni jótékonykodás szintjén kötelező. Az állam feladata a szociális igazságosság bizto­sítása. A családokról, a gyermekekről, az idősekről, a betegekről és a fogyatékosokról a társadalomnak megfelelően kell gondoskodnia. A munkaadók kötelessége méltányos és a családot is tekintetbe vevő munkabér és munkakörülmények biztosítása. Az állampolgár és a munkavállaló viszont köteles tőle telhetően hozzájárulni a szociális igazságosság feltételeinek megteremtéséhez.

Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot (Róm 13,7).

Ha az adók és járulékok kivetése eleve föltételezi az adócsalást, nem vétkezik (bár jogilag büntethetővé válik), aki ennek mértéké­ben kompenzálja a fizetendő összeget a bevalláskor a jövedelem egy részének elhallgatásával. A keresztény lelkiismeret azonban soha nem követheti az “aki bírja, marja” elvet, és nem folyamodhat hamis állításokhoz vagy számlákhoz.

Keresztény erény az evangéliumi nagyvonalúság, amely a pazarlás­nak és a fukarságnak egyaránt fölötte áll. Lényege az, hogy az anyagi javakat mindig csak eszközként kezeli, a szív nem tapad hozzájuk.

Ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá! (Zsolt 62,11)

Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete (Lk 12,15).

Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig min­denhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem (Fil 4,12).

Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa (Mt 5,3).

A keresztény nagyvonalúság
belső szabadság,
amellyel a birtokolt javakat
az Isten és emberszeretet eszközeként kezeljük, fogadjuk el és adjuk tovább.

Szabade pénzt, anyagi sikert kérni Istentől? Célként nem, de esz­közként szabad. Nem igaz, hogy az anyagiakban való bővelkedés Isten áldásának kizárólagos jele, mint az ú.n. “prosperity gospel” állítja. Jézus példát adott nekünk a szegénységre. Ugyanakkor az isteni gondviselés kiterjed anyagi szükségleteinkre is, ezért ha elő­ször Isten országát és igazságát keressük (Mt 6,33), bízhatunk a mennyei Atya jóságában anyagi helyzetünket illetően is. Ez a bi­zalom lényeges eleme az evangéliumi nagyvonalúságnak.

Ismeritek Urunk. Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gaz­dag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok (2Kor 8,9).

Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bő­ven ellátva készen legyetek minden jótettre (2Kor 9,8).

A “prosperity gospel” legfőbb hirdetője Magyarországon a Hit Gyülekezete. Ezt a felekezetet olyan karizmatikus keresztények alapították, akik kizárólag a Bibliát ismerik el Isten szavának, ugyanakkor radikálisan szakítottak nemcsak a katolikus, hanem a protestáns egyházi közösséggel is. A Hit Gyülekezete hivatalosan 1989ben alakult meg Németh Sándor vezetése alatt. Terjedését el­sősorban a megtérés és a Szentlélekkiáradás intenzív megtapasztalása biztosítja, amit minden fenntartásunk ellenére is hitelesnek kell elismernünk. Ugyanez a tapasztalat van jelen a pünkösdi felekezetekben és a történelmi keresztény közösségek karizmatikus megújulásában is. A Hit Gyülekezetének jellegzetes vonása azonban az élmények túlzott hangsúlyozása, a szuggesztív pszichológiai elemekkel való manipuláció (rockzene), a Biblia önkényes és primitíven szószerinti magyarázása, a szentek és a szentképek tiszteletének teljes elutasítása, az objektív elemek (szentségek) háttérbe szorítása, a heves katolikusellenesség és a liberális irányzattal kötött nyílt politikai szövetség is.

Az Egyházban mindig voltak nagyszerű példái a karitatív tevékeny­ségnek, a szegényekkel vállalt szolidaritásnak és a vagyonról való önkéntes lemondásnak. Ugyanakkor előfordult, hogy egyházi szemé­lyek vagy intézmények túlzottan meggazdagodtak, és nem gyakorolták az evangéliumi nagyvonalúságot. Jézus szüntelenül hív bennünket, hogy formáljuk át értékrendünket Isten országának törvé­nye szerint.

Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolva­jok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is (Mt 6,1921).

Vétkezünk, ha

• lopunk, csalunk, kárt teszünk;

• az okozott kár jóvátételét saját hibánkból elmu­lasztjuk;

• anyagi kötelezettségeinknek nem teszünk eleget;

• alkalmazottainkat nem díjazzuk kielégítően;

• pazarlunk (akár a magunkéból is);

• nem segítünk a rászorulókon, amikor megtehet­nénk;

• túlzottan ragaszkodunk a birtokolt javakhoz;

• öncélúan óhajtjuk a vagyonszerzést;

• mások vagyonára irigykedünk;

• nem bízunk Isten gondviselésében.