Kultúránk megújulása: a kreativitás

A kreativitás divatos szó, általában eredetiséget, új dolgok létrehozá­sára való képességet értenek rajta. Szó szerint teremtő jelleget jelent. Itt szószerinti értelmében használjuk: az emberi tevékenység, amellyel a valóságot alakítjuk, a Krisztusban megújult ember életében Isten újjáteremtő szeretetének aktusává lesz. Vele új kultúra épül, a sze­retet civilizációja.

A munka nem büntetés, hanem az emberi személy méltóságához tar­tozik. Csak a munka keserves volta a bűn következménye. Jézus személyes példájával megszentelte a munkát. A keresztény ember munkája szent és megszentelő tevékenység, ha jól végzi Istenért. A megistenült ember testének templomában lakó Szentlélek újjáteremtő erővel működik minden emberi tevékenységben, a kenyérkereső mun­kában is. Dolgozni minden ember kötelessége, még azé is, aki életének vagy övéinek fönntartása kedvéért nem szorulna rá.

Töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá (Ter 1,28).

Hat napig dolgozz és végezd a munkád (MTörv 5,13).

Aki nem akar dolgozni, ne is egyék (2Tessz 3,10).

Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom (Jn 5,17).

A munkaadók, de minden keresztény kötelessége is azzal törődni, hogy a dolgozók kellő bért és emberhez méltó munkakörülményeket kapjanak, a munkaképtelenek pedig olyan gondoskodást, amely meg­felel az emberi személy páratlan értékének. Ez az érték nem a produktivitásban áll, hanem magában a személyben: az ember többet ér, mint teljesítménye.

A hívő számára a jól, szeretettel és a keresztény elvek szellemében végzett munka az evangélium megvalósításának része, a megszentelődés eszköze, tanúságtétel, Isten országának építése.

Nem a fizikai eredmény, hanem a benne megtestesült személyes sze­retet adja munkánk igazi értékét, és ez építi az ember és az univerzum beteljesedését, az abszolút jövőt, amely Jézus eljövetelekor valósul meg. A keresztény az örökkévalóságnak dolgozik.

A sajátosan egyházi munka speciális területe a krisztusi kreativitás­nak. Az egyházi rend szentsége erre szentel föl. Az egyházi szolgálatok (lektor, akolitus) erre adnak szentelményi kegyelmet. Az egyházi fölhatalmazással rendelkező világiak (áldoztatók, hitoktatók, temetést végzők) erre kapnak megbízást.

Az egyházi rend szentsége
Jézus személyének képviseletére és a hívők szolgálatára jelent szent hatalmat
három fokozatban
(püspök, presbiter, diakónus).

A bűnbocsánat, a bérmálás, az Eucharisztia és a betegek szentségé­nek érvényes létrejöttéhez legalább presbiteri, az egyházi rend szentségének létrejöttéhez püspöki fokozat szükséges.

Vétkezünk, ha

  • munkát kerülünk;

  • munkánkat rosszul végezzük;

  • munkánk öncélúvá válik (“munkaholizmus”);

  • az egyházi szolgálatra kapott hivatást nem követ­jük.