A Koloán hírügynökség jelenti. Tegnap, október 28-án reggel 7 óra 35 perckor termetes jaguár jött elő egy kukavödörből a Kis salétrom utcában. Az állat éhes lehetett, mert nyomban hozzálátott, hogy elfogyassza Hucksteiner Marcipánné 63 éves, Kéménykorom u. 34. sz. alatti lakost. Hucksteinerné szívrehatóan kérlelte a ragadozót, hogy ne egye meg, mert szeretné megérni az unokái esküvőjét, és egyelőre gyermekei sincsenek.

Nincs többé romantika a fogorvosi székben, állapítottam meg kedden. Semmi kínzás. Vér se folyik már. Sok vihart látott bölcsességfogamat Tündér Ilona permanensen betömte, ki-kieső protézisem véglegesen föl van ragasztva. Yaffa hercegnő már három mintát vett felső állkapcsomról. Csak gyakoroljon a gyerek. Immár nemcsak pépeset tudok enni, hideget és meleget is ihatok fájdalom nélkül. Egyhangú élet!

Nem írtam még Mozartról. Múlt héten hallgattam meg három hegedűversenyét. Az 5. tetszett legjobban, aztán az 1., végül a 4. sorszámú. Eltünődtem, milyen lelkesen írta Sík Sándor, éppen egy Mozart-hegedűverseny kapcsán:

Pierre Janelle könyvét olvasom: The Catholic Reformation. Szemléletes képet ad a trentói zsinat előzményeiről; számomra sokkal élvezhetőbb, mint Jedin nemrég olvasott könyve. Idézek egy bekezdést.

Vasárnap. Végeztem a délelőtti gyóntatással. Újpesten a metróvégállomás aluljárójába tartok, lefelé a lépcsőn. Lent egy asszony magából kikelve szid egy olyan tizenhét éves forma lányt. Dühtől megvadulva hajol feléje, míg a lány karjait védekezőleg is, dacosan is összefonva lapul háttal a falhoz a fúria elől. Az asszony nem képes fékezni haragját, hatalmas pofont mér a lány arcára. A lány sírva, visszakiabálva elszalad, ott mellettem, föl a lépcsőn.

Fogam már régóta nem fáj, de a végleges tömést még tegnap se kapta meg; valamit ókumlálnak. Viszont véglegesen fölragasztották felső front-protézisemet, amit a nyár elején erőltetett munkamenetben kaptam, hogy az «Ez az a nap» rendezvény szónokaként meg lehessen engem különböztetni egy vízköpő szörnytől. Mintát is vettek felső fogsoromról. (Yaffának másodszorra sikerült.)

Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. (Nem Adrian Garstone, mert a Gozugát nem olvasták.) Bár a név nem cseng teljesen ismeretlenül, nem tudtam róla és nem olvastam tőle semmit. Otromba, műveletlen Koloán. Azt mondta a rádió, hogy Nobel-díjas írónk fő témaköre a Holokauszt, amit személyesen is átélt. Ebből lehet következtetni, hogy zsidó. Regényei németül is megjelennek, ez valószínűleg segített az illetékesek figyelmének fölkeltésében. Mindenesetre fölragyog a magyar név, Kertészt pedig kiadják és olvassák (-suk).

Nem a fehér bálna. (Hogy untam azt a könyvet, hosszú tengerészeti leírásaival, no meg mennyire bosszantott a bálványimádást és az igaz Isten imádását egybemosó fejtegetéseivel.) Doug Mobley pünkösdi evangelizátort becézem így. Tulsai üzletember, aki évi egyhónapos szabadsága folyamán saját költségén útra kel és hirdeti a hitet. Tegnap este, az Új Jeruzsálem Közösség Tűz-evangelizációján találkoztam vele. Keményvonalas evangéliumi protestáns igehirdetés, roppant szimpatikus előadásban.

Most olvastam el A zsinatok történetét Hubert Jedintől. Ködös germán, nem kenyere az áttekinthető előadás; könnyen illanó figyelmemmel sokszor azt se tudtam, melyik zsinatnál tartok. De azért segített jobban megérteni az Egyház múltját. Részemről már évekkel ezelőtt arra a meggyőződésre jutottam, hogy csak a 2. vatikáni zsinattal léptünk be igazán az újkorba. Viszont nem ártana végre is hajtani...

Megfigyeltem, hogy a csütörtök után mindig péntek következik. Ma is pontosan ez történt. Vajon lehetne ezen változtatni? Tartani egy rendhagyó hetet, amelyben három kedd van.

Eszembe jut zsidó barátom rabbi-vicce. A szűkös körülmények között élő rabbi pénzt talált szombaton, de szombaton nem szabad pénzhez nyúlni. Így hát imádkozott, és, láss csodát, jobbról szombat volt, balról is szombat volt, de ahol a rabbi állt, ott vasárnap volt, és szabad volt fölvennie a pénzt.

Nem viccelek már. Igazából csak azért bohóckodom, mert irtózom a nagyképűségtől. Na meg ezek a naplójegyzetek mégse állhatnak merő értekező prózából. Akkor távoznál csak hörögve. Esetleg zörögve. Vagy pörögve.

Nincs kizárva, hogy, sugárhajtású repülőként, dörögve.

Nem a politikai radikálisokról lesz szó, hanem a fogamról, amit jobb ügyhöz méltó buzgósággal konzerváltak Izrael szépséges leányai, ahelyett, hogy nemes egyszerűséggel kirántották volna. Egy hétgyermekes családanya, akit Gyémántnak fogok nevezni, felvilágosított a Csodaszarvas listán, hogy feltevésem helyes, a csatorna van a gyökérben.