Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 2 percnyi

Szahara pokla

– Meleg van – mondta Tűzharmat, az egyszarvú. Ugyanis meleg volt.

Mire föl Koloán megszólalt eképpen:

A sivatagon
oly hallgatagon
menetel a légió,
Szahara pokla
süt a homokra,
oly forró, bágyasztó.

– Ez mi? – kérdezte Tűzharmat.

– Ez a „Légiós induló” – felelte Koloán – , ahogy azt annakidején egy tanárunk lediktálta az osztálynak a gimnáziumban.

– És te kívülről tudod?

– Nem az egészet, és nem pontosan. Akkor is többféle szövegváltozata élt. Kerestem már az Interneten, hogy fölfrissítsem a memóriámat, de nem találtam.

  • 1 percnyi

Ősbizalom

– Figyelj, Tűzharmat – mondta Koloán.

– Figyelek – válaszolta az egyszarvú lelkesen.

– Olvastad a "Honesztográfia", amely arról szól, hogy az emberek tisztességesek?

– Olvastam bizony. Jól emlékszem rá.

– No hát. Ma a West End Cityben ebédeltem. Föltűnt a kasszánál, hogy kissé sokat fizetek. Gondoltam, vagy hibás az összeg, vagy fölmentek az árak május elsejével. De hát ilyesmivel nem rontom az étvágyamat. Ahogy azonban ültem és ebédeltem, egyszercsak előtört egy ismerős alak az ember-sűrűs, gigászi vadonból. Az a fiú volt, akinek fizettem a pénztárnál. „Uram, ötszázhússzal többet fizetett” – közölte, és letett az asztalomra ötszázhúsz forintot.

  • 1 percnyi

Spiritualia

Örömteli várakozás. Valami jó készül a közösségben.

A démonok persze neheztelnek. Éppen egy nagy démon támad meg. Olyan, mint egy földön úszó sötét felhő. Ellenállok, űzöm. Tudom, hogy Jézus neve hatalmasabb. Most rámront. Fölkiáltok.

Álom volt. Ágyamban fekszem. Tisztában vagyok vele, hogy az álom valóságot fejezett ki. Édesanyám a szomszéd szobában meghallotta kiáltásomat, és átszól: „Gabi, te vagy?” Nem válaszolok, mert ezt nem tudom elmagyarázni. Hadd higgye, hogy álmomban nyugtalankodom. A szoba közepén nagy szekrény vonul, leválaszt egy részt. Mi, gyerekek akartuk így, és szüleink teljesítették kívánságunkat. A Brehm-sorozat kötetei sorakoznak a polcon. Valami érdekeset fedezek föl. Növényhatározó? Bolyhos virágzatúak?

  • 1 percnyi

Szeles éjszaka

Szeles éjszaka volt. Koloán arra ébredt, hogy Tűzharmat ott áll az ágya mellett.

– Gyere, nyissuk ki az ablakot – mondta az egyszarvú szokatlan izgalommal a hangjában. – Tünemény van az égen.

Úgy is volt. A nyitott ablakon át tintakék égbolt látszott a város fölött, amelyen világosan kirajzolódott két hatalmas, kristályfényű alak. Az egyiknek szarv nőtt ki a homlokából.

– De hiszen ez te vagy, Tűzharmat – suttogta Koloán megdöbbenve.

– A másik pedig te vagy, Koloán.

– Én? Az nem lehetséges.

  • 1 percnyi

Méláz a haramja

– Csing Hoa Mao Tua Kong Csau – jegyezte meg váratlanul Tűzharmat, az egyszarvú.

– Ha nem hagyod abba ezt a kínai halandzsát – mondta Koloán – , súlyos szemrehányásokkal foglak illetni.

– Illetni fogsz? – kérdezte az egyszarvú ijedten.

– Bizony. Súlyos szemrehányásokkal. Netán a karosszékkel.

– Képes volnál hozzámvágni a karosszéket?

Koloán mérlegelt, mélázva, mint a haramja erdő sűrűjében.

– Azt hiszem, nem – mondta végül őszintén. – Elég nehéz karosszék. De ha nem térsz vissza az európai modorhoz, számolnod kell a következményekkel.

  • 1 percnyi

Büszke, nagy fejem

Koloán Adyt olvasott.

– Figyelj, Tűzharmat – mondta egyszercsak.

Az egyszarvú fölfigyelt. Koloán idézni kezdett.

Rémek között, gomolygó ködben
Elszürkül minden itt a lápon,
A lelkem villan néha-néha,
Szikráit a rémekre hányom
S hogy el ne izzék, hogy legyen:
A szürkeségből néha-néha
Kidugom büszke, nagy fejem.

– Na? – kérdezte az egyszarvút. – Na?

Tűzharmat tünődve válaszolt.

– Csing-Hang Csiu-Csing.

Aminek végképp nem volt semmi értelme.

Koloán behúzta büszke, nagy fejét.

  • 2 percnyi

Rendszerváltás

– Figyelj, Tűzharmat – szólalt meg Koloán.

Az egyszarvú ráemelte barátságos tekintetét.

– Mondd, mit akarnak tulajdonképpen a rendszerváltók? – kérdezte Koloán.

Az egyszarvú eltünődött.

– Rendszert akarnak váltani – mondta némi gondolkodás után.

– Hatalmasan megleptél – jelentette ki Koloán. – De mit jelent ez? Gépfegyversorozatok, hernyótalpak dübörgése az utcán, a gépek egyre jönnek, eltűnnek s újra mint a hörgő őrület lecsapnak újra mind?

– Nem, nem hiszem – mondta Tűzharmat. – Kidolgozni egy új alkotmányt, és népszavazással szentesíteni.

  • 1 percnyi

Vagy úgy

– Figyelj, Tűzharmat – szólalt meg Koloán.

– Mi újság? – nézett föl az egyszarvú a sporthírekből, és látta, hogy Koloán egy összecsukható esernyővel hadonászik.

– Ezt vettem – büszkélkedett Koloán. – A réginek letört a fogantyúja.

– Vagy úgy – mondta az egyszarvú, és tovább olvasott.

***

– Figyelj, Tűzharmat – szólalt meg Koloán.

– Mi újság? – nézett föl az egyszarvú.

– Az új esernyőnek egyáltalán nincs is fogantyúja – közölte Koloán. – Csak egyenes nyele.

– Vagy úgy – mondta az egyszarvú, és tovább olvasott.

  • 2 percnyi

Tűzharmat

Déltájban Koloán arra az elhatározásra jutott, hogy konzervet ebédel. Tudta, hogy gyomra kényes a tartósítószerekre, csakhogy a hideg étkezés méginkább ártott neki, arra pedig ma sajnálta az időt, hogy étterembe menjen. Felszakított tehát egy babfőzelék-konzervet, tartalmát lábosba öntötte, és gyufa után nyúlt, hogy meggyújtsa a gázt. A skatulyában már csak egy szál gyufát talált, az pedig ellobbant a kezében. Másik gyufaskatulyát vett elő. Ebben egyáltalán nem volt gyufa, ellenben egy kis, fehér valami ugrott ki belőle, és hányta-vetette magát. Még mindig fehér volt, de már nem is volt annyira kicsi. Végül akkora lett, mint egy őz, és szarv nőtt ki a homlokából.

  • 1 percnyi

Filozófus a házban

Amikor Edith Steint kinevezték docensnek a münsteri Pedagógiai Intézetbe, a növendékek arról értesültek, hogy Dr Stein nem étkezik külön, hanem a diáklányokkal eszik egy asztalnál. Szerényen, kedvesen résztvett társalgásukban.

Egy alkalommal az egyik lány felsóhajtott: bárcsak otthon lehetne! Most otthon rengeteg eper terem. A diákok pénztárcájából nem futotta ilyen különkiadásokra.

Délután kopogtak a szoba ajtaján, ahol a lány lakott. Dr Stein állt az ajtóban, mosolyogva átnyújtott a szoba lakóinak egy tál epret, és távozott.

  • 1 percnyi

Szórakozott processzor

Vasárnap reggel. Indulnom kell a templomba, gyóntatni.

A kulcscsomómért visszafordulok, mert túl nehézzé vált ahhoz, hogy ott lógjon a zárban, ezért új állandó helyet jelöltem ki számára. Határozott léptekkel az éjjeli szekrényhez vonulok, előveszem a cipőkanalat, és lövésre készen tartott cipőkanállal megindulok a kijárati ajtó felé.

Procede, Koloán, procede.

  • 1 percnyi

Muszáj?

Nem rémálom, hús-vér valóság. A fiú taréjban viseli a haját, egyik fele égőpiros. Gondosan másfele nézek, nehogy megsértsem emberi méltóságát, amennyiben van neki olyan.

Nem bánom én a Szigetet. Ha Feszti vál, nos, váljon. De muszáj ehhez hülyének lenni?

Eszembe jut egy hajdani katekumenátus, ahol egy szép estén megjelent egy piros hajú (nem vöröshajú) lány. Megszólalt bennem a hang: csak barátságosan, nem megütközni, szeretettel kell fogadni. Úgy is lőn, s a leányzó szabályosan megbérmálkozott, a piros hajat magától elhagyta, mielőtt még kellő tapintattal szóbahoztam volna, hogy talán, izé, mégse. Sajnos azonban azok közé tartozott, akik a bérmálkozással csak a családi tradíciónak tettek eleget.

  • 1 percnyi

Soha ilyet

Soha ilyet, gyerekek. Egy harminc körüli hölgy átadta nekem a helyét a hatos villamoson.

Nem mindennapos az ilyesmi, nem is minden hetes. Egyáltalán nem pályázom rá, szívesen állok, ha nincs túl sok csomagom. De ha már valaki fölajánlja a helyet, el kell fogadni, ezt eldöntöttem egyszer. A visszautasítás nem esik jól. Magam is örömmel adom át ülőhelyemet várandósoknak, kisgyermekeseknek, s akkor vagyok boldog, ha elfogadják. Lelkesen megköszöntem tehát, s letelepedtem.

A hölgy meg állt.

Ilyenkor borzalmasan érzem magam. Nem azért, mert a szebbik nem egyik tagja szenved, ennyit ki lehet bírni. Az zavar: hátha a másik föltételezi rólam, hogy tudatosan álltam az ő ülőhelye mellé, arra számítva, hogy fölajánlja nekem. Igazán eszembe se jutott ilyesmi, azért álltam oda, mert ott volt hely. De ezt nem mondhatom meg neki, hiszen nem vádol, hát nem is védekezhetem. Ezen nem lehet segíteni: ő áll, engem meg esz a bűntudat, bár semmi alapja.

  • 1 percnyi

Védőszent

Végzem a zsolozsmát a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővérről, Európa társvédőszentjéről.  A közös részből, mert Edith Stein ünnepe még nem szerepel a zsolozsmáskönyvemben. Nem tudok figyelni a zsoltárokra. Két kép dolgozik bennem.

Az egyik: Terézia Benedikta nővér ott térdel kora reggel az echti Kármel kápolnájában, és kitárt karokkal imádkozik. Kitárt karjai között égnek emeli a sötét angyaloktól behömpölygött Európát.

A másik az iszonyú áldozat. Amikor a kristálytiszta erkölcsű zsidó szűz, a magas műveltségű filozófus, az Istennek szentelt kármelita nővér ott vonaglik szörnyű görcsök közt a mérges gázfelhőben, mint az eltaposott féreg.

  • 1 percnyi

Síező

Régi kabaréból hallottam töredéket a rádióban. Azt hiszem, Kabos László szövegét.

Egy síelő nekem jött egy bokor mögül. Mondtam neki barátságosan:

– Maga marha, nem tud vigyázni?

Mire ő:

– Vigyázni tudok, csak síelni nem.

A szöveg eszembe idézte a nyelvfanatikusok figyelmeztetését, hogy a síelni forma nem helyes. Nem síelünk, hanem sízünk.

Úgy is van. Magam is érdekezve vagyok a nyelvhelyességben. Tesztezni kell a szövegeket, és elmarasztazni azokat, akik hibákat csináznak.

  • 1 percnyi

Szex és groteszk

Fiú ölelget egy lányt, átszellemült rajongással az arcán. A lány közben félkézzel internetezik.

Szellemes? Van benne szex is, groteszk is, alkalmas a figyelem fölkeltésére. Az arcok kellemesek, nem olyan torzak, mint bizonyos cégek reklámjain.

Mégis ördöngös ez a plakát. Ugyanaz a perverz angyal van jelen benne, mint a csoportszexben, a sterilizációban vagy a mesterséges megtermékenyítésben.

A nemiség dehumanizálásának démona.

  • 1 percnyi

Kormányzati negyed

Egyik szemem sír, a másik szintén. Nézem a kormányzati negyed elfogadott terveinek képeit. Skatulyák.

A funkció a fő, mondják. Igaz; de ezek mégse olyan hivatalok, mint a Gázművek vagy a Köztisztasági Hivatal. A kormányzatban ki kell fejeződnie a nemzet öntudatának.

Szándékosan mellőztek minden monumentalitást, mondják. De miért? A tizenkilencedik század végén a magyar nemzet monumentális álmot szőtt önmagáról és ezt kőbe véste Budapest építkezésében. Talán túlzás, hogy még a Közvágóhíd homlokzata is monumentális a maga domborműveivel, de ez most az ellenkező véglet. Árulás az esztétikum ellen.

  • 1 percnyi

Cápák

Hemingway öreg halásza nagy halat fog, de mire hazaér vele, megeszik a cápák. Nem az öreg halászt, hanem a nagy halat. Erről beszéltem a ma esti homiliában: a sorssal való reménytelen küzdelemről, ami a pogány világkép lényege. A keresztény világkép más: nem személytelen, közönyös hatalommal állunk szemben, hanem élő személlyel, szerető Másikkal. A kitartó imádkozót meghallgatja az Úr, Ábrahám a bizalmas barát vakmerőségével alkuszik Istennel, az alkalmatlankodó barátnak ajtót nyitnak az evangéliumi példabeszédben. Beszéltem saját tapasztalataimról - hétfőn ugyanis fél napig fájt a lábam, ám eredményesen imádkoztam érte, és azóta nem fáj. Azért beszéltem erről, hogy kedvet csináljak a híveknek imádkozni.

  • 1 percnyi

Kövér lány

Nem volt szép. Nem volt kedves. Szabályos, de jellegtelen arcát, sírnivalóan vastag karjait az érdektelenség üres felhője lebegte körül. Szórólapjai letörten csüggtek kezében. Meg se kísérelte, hogy egyet rám erőltessen. Másokat szóval is el kell bátortalanítani, neki a Belváros Réme arckifejezésem is elég volt. Sötéten nézett maga elé.

Tudd meg, gyermek, hogy percekig foglalkoztam veled. Szívenütően egyedi sorsoddal, meghiúsult reményeiddel, boldogságszomjas szíveddel. Szépségeddel, amely el van rejtve a közönyös burok alá, talán olyan valaki számára, aki a világ teremtésétől neked van rendelve.

  • 2 percnyi

A vérem másik oldala

Véres verejtékkel készülök el hétről hétre a Sir Hasirim sorozat fejezeteivel. Azt hiszem, a hanganyagot a Mária Rádió is használja, éspedig csütörtökön, ezért legkésőbb szerda estére igyekszem föltenni a frissen megírt fejezetet a Hálóra. Mint aki egy hetilapban közzétett folytatásos regényen dolgozik. A diktafonra olvasás külön parádé, fáradt hangomhoz próbálok értelmes arcot vágni, még geszti is kulálok (fékezd magad, Koloán!), bár ezt a diktafon nem rögzíti. Csuda egy jószág, élvezet vele dolgozni.