Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 2 percnyi

Jó, ha nincs

Megint egy "Lidércnyomás"! Tegnap lefekvéskor kételyeim voltak, beadtam-e az esti inzulinomat. Kétszer beadni csiklandós lett volna, inkább úgy döntöttem, hogy nem adom be. Valószínűleg elmaradt, mert kellemes, de elfelejtett álmok után hajnalban megint lidérces álom látogatott meg. Gyóntattam, többek között X.-et (ismerős), de X. gyónás közben elment, pedig még nem történt feloldozás. Kicsit csodálkoztam, ámbár vissza szándékozott jönni és folytatni a gyónást. Közben nekem enni hoztak, a nyitott gyóntatószékben ettem, a hívek a szájamba láttak. Azt mondták, ez így szokás. Egy kétes alak ott sündörgött a kocsim közelében, próbáltam eltávolítani, de nem ment el. Én viszont, ki tudja miért, elmentem. Amikor visszatértem, az autóm nem volt sehol. Ellopták? Megnéztük egy másik helyen, ahol autók parkoltak, de ott se volt. Ellopták a kocsimat.

  • 1 percnyi

Dies iræ

Ma reggel megint hallgattam, rossz szokásomnak hódolva, a rádiót. Egy szakember arról beszélt, hogy klímánk vésztjóslóan megváltozott. Úgy vagyunk, mint akik a Titanic fedélzetén táncolnak, de közben a hajó már süllyed.

A globális hogyishívják prófétája a maga részéről mindent megtesz. Nem vezet autót (a stúdióba kerékpárral érkezett), nem használ mobiltelefont, és hideg vízben fürdik. Én túl régen jártam iskolába, nem tudom, miért jók ezek, de bizonyára jelentős mértékben hátráltatják a katasztrófát. S ő még azt is hozzáteszi: mindnyájunknak számot kell majd adnunk arról, mit tettünk környezetünk megmentéséért.

  • 2 percnyi

Néha fáj

Néha fáj Istennel találkozni. Amikor az „ő”-viszonyulás „te”-viszonyulásba megy át, az „én” fájni kezd; részben a méltatlanság miatt, bűnök bozótjának, Belzebub balkezének érezve magam, s bizony nehéz elfogadni az ingyenes bocsánatot; részben pedig a Csodálatos transzcendenciája miatt: a végtelen kínpadra feszíti a végest, ha az őhozzá próbál arányosulni. New Age irányzatok azzal akarják elintézni a dolgot, hogy mi magunk is Isten vagyunk, a tenger minden cseppje magában hordja ez egész tengert. De köszönöm, kígyó úr, nem kérek a jó és rossz tudásának fájáról. Ha ezt a viszkető idegcsomót, amit Koloánnak becéznek, kinevezem istenségnek, akkor a világnak régen rossz. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene szuverén Másik, akibe bele kell halnom, hogy éljek. Őt választottam, őt akarom.

  • 2 percnyi

Imádni

Amikor reggel kiléptem a nyitott kapun, két középkorú hölgy vágtázott a járdán, nyilván busz állt a megállóban, amit el akartak érni. Nem sokkal utánuk egy harmadik középkori hölgy csillogtatta meg újkori rövidtávfutó képességeit. Na, gondoltam megvigasztalódva, nemcsak én indulok kapkodva, a lázadó ruhadarabokkal birkózva, mialatt a templomban a hívek lábukkal dobogva követelik, hogy valaki elkezdje a misét. Persze ma se maradt időm mise előtt zsolozsmázni, így hát délelőtt ültem be az oratóriumba. Péter-Pál lévén, a reggeli dicséretben az első hét vasárnapjának zsoltárai szerepeltek, köztük a három ifjú énekével:

Áldja az Urat a szárazföld,
dicsérje és magasztalja mindörökké!
Áldjátok az Urat, hegyek és halmok;
áldjátok az Urat mind, amik a földből sarjadtok!
Áldjátok az Urat, ti források;
áldjátok az Urat, folyamok és tengerek!

  • 2 percnyi

Ismeretlen láng

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek,
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Prométheusz mítoszában én nem hiszek. Nem nézek az ismeretlen lángra úgy, mint jogos adóra. Az ismeretlen láng: ajándék. Amikor hajdan Pestszentlőrinc-Bélatelepről a reggeli mise után hazafelé igyekeztem, kis Marutimba begyűrve, köröskörül az őszi fákkal, szívemet égette az isteni jelenlét édes lángja.

Megégetsz mikor itt vagy
elhamvadok ha elmégy
ó perzselő sötétség
ó Isten édes arca

a Marutit vezettem
ott lobogtál a fákon
kehelyből véred ittam
égetett mint a brandy

Előidézni ezt semmiképpen nem lehet. Követelni abszurdum. Alázattal kérni szabad éppen, de sok hűtlenségemre gondolva mindig úgy érzem, tőlem ez is pimaszság volna. Másfelől, ha nem érzem Isten gyönyörűségének vonzását, újabb és újabb hűtlenségeket követek el.

  • 1 percnyi

Az sok szép madár

Atián vidéken volt egy hétig. Minden hajnalban ott csiporogtak a madarak az ablaka előtt, kiverve álmából a petyhüdt városlakót.

Hajnali négykor bekiabáltak,
ahogy a torkukon kifért...

Nem pontosan négykor, de azontájt, következetesen ugyanabban az időpontban. Atián bosszút forralt. Elhatározta, hogy a kifigyelt időpontnál korábban fog fölkelni, és majd ő ébreszti a madarakat. Hogy meg lesznek lepve!

A meglepetés elmaradt. Mindig a madárvilág ébredt korábban.

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél,
Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él?

  • 1 percnyi

Elfogy a téma

Gyakran étkezem a West End City aluljáró szintjén, ahol, hogy ne csupán a test táplálkozzék, az asztalokra bölcsességek vannak írva. Némelyik nagyon szellemes, mások még sokkal szellemesebbek. Ma ezen a feliraton ebédeltem: A kaja elfogyhat, a téma sose fogy el. Öntörvényű fantáziám nyomban gondolatkísérletekbe kezdett: megpróbáltam elképzelni, hogy a téma elfogy.

Randevú

Nincs téma. Menj haza, nyanyafej.

Rádió

Nincs téma. Szíveskedjenek elzárni a készüléket.

Parlament

Nincs téma. Az őszi ülésszak elmarad.

  • 2 percnyi

Hej fantom

Hű, mennyit kínlódtam a kottázással az esti dicsérethez. Alig maradt időm készülni az esti homiliára, de a Szentlélek csodálatosan működött. A miseolvasmányok közben még tömör betont éreztem az agyamban, viszont ahogy elkezdtem beszélni, úgy éreztem, rá vagyok kapcsolva egy központra, és minden eszembe jutott, amit elmondani akartam. Szentmise után még poharat ürítettünk a Lászlók egészségére, aztán a közösség elvonult, én pedig még pepecseltem egy kicsit a számítógépen lefekvés előtt.

Nyári este.

  • 1 percnyi

Ilyen állat nincs

Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy fürdés után nehézségekbe ütközik a fölöltözés, mert a ruha nem siklik a bőrömön, elakad. Ma a fürdőköpeny nem akart lejönni rólam. Öt-hat percen át fogva tartott, mint egy kényszerzubbony. Végül vadul belemarkolva átcsoportosítottam és hirtelen felindulásomban nagyot rántottam az ujján, mire hajlandó volt elmozdulni a holtpontról. Nem tudom, vajon az okozza-e ezt, hogy a fürdés eltávolít a bőrről egy csúszós zsír- vagy verejtékréteget, vagy pedig éppen az, hogy a víztől nedves bőr tapad a ruhához, esetleg a kettő együtt. A dolog mindenesetre kezd katasztrofális méreteket ölteni. „Ruha eszi az embert.” „Huszonhat óra egy köntös fogságában.”

  • 2 percnyi

Susia az ágy alatt

Alma Zond "Szent" című blogbejegyzése iránt elsöprő érdeklődés nyilvánul meg, többen olvasták, mint az én bármelyik bejegyzésemet. Pukkadok a sárga irigységtől.

A pukkadás szüneteiben szükségesnek tartom elmondani, hogy teljesen egyetértek vele. Isten szentsége túlcsorduló öröm, de egyúttal félelmetes, térdre kényszerítő fölség is. Nem úgy félelmetes, mint egy veszett farkas, hanem úgy félelmetes, mint egy havas hegyorom, vagy a sziklákat ostromló tenger morajlása. Emlékezzünk az evangélium részleteire, amelyekben a tanítványok nem merik kérdezgetni Jézust. Ezt a mérhetetlenül vonzó lényt, akinek az emberek három nap járásra utána mennek a pusztába, s akivel ők ráadásul bizalmas kapcsolatban vannak. Emlékezzünk a templomőrségre, amely nem meri letartóztatni Jézust: „Ember így még nem beszélt...”

  • 1 percnyi

Ó ráció

Álmomban papi szerepemben vagyok, beteget szeretnék ellátni egy kórházban. Mondják, hogy most nem lehet, valami papi összejövetelre készülnek, majd utána. De én nem az összejövetelre jöttem, én a beteghez akarok menni. Most nem lehet, mondják a nővérek. Dühös leszek. A Kádár-rezsimben elég volt annyit mondani, hogy pap vagyok, máris bemehettem. Megindulok a magam szakállára. Üres szobába lépek. Hogy találok a betegemre? A következő szobában egy magas, kisfejű, vékony orvos és több nővér található. Most nem lehet, mondják. – A Kádár-rezsimben... – érvelek dühösen. Erre továbbengednek, de valaki még megjegyzi, hogy Kádár fasiszta volt. Ekkora őrültséget még álmodni is túlzás. A rádióban hallott sok képtelenség sűrűsödik benne, a kórháztéma pedig az egészségügy átalakítása (leépítése) miatti sok panaszt tükrözi. A düh talán azt jelenti, hogy a hőségben fölment a vérnyomásom.

  • 1 percnyi

Viharosan élni

Zurrog a telefon. Zsiliána hív. Náluk is működik a "Zágis" (Zsili szerint Murphy törvénye), elromlott a nyomtatójuk. Kérdi, nyomtatnék-e neki. Hát persze. Jöjjön. Várom.

Megint hánykolódik a készülék. Zsiliána hív. Nem ér ide addigra, amikorra megbeszéltük. Itthon leszek-e később. Hát persze. Jöjjön. Várom.

Vinnyog a kaputelefon, Zsiliána füstcsíkot hagyva bezúg. Elől Babuci, hátul hátizsák. Áldott állapota most már jól kivehető, nemrég ultrahanggal is megvizsgálták, a baba minőségi és valószínűleg kislány.

  • 2 percnyi

Honesztográfia

Már tálcámon az ebéd, fizetek a kasszánál. Hatvan forintot adok fémpénzben, valamint egy kétezrest (legalábbis azt hiszem). Sohase szoktam számolni a visszajárót, de most feltűnik, milyen sokat kapok vissza. Lassan derengeni kezd valami.

– Ja – mondom a kedves pénztárosnőnek. – Húszezrest adtam? Azt gondoltam, kétezres volt. Mindig összekeverem.

Megértően mosolyog.

– Nagyon tessék vigyázni, mert...

Cili tegnapi "Varázslónő" még kótyagosan, nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy sokkoljam a hölgyet. Kicsit részletezem, milyen címletet milyen címlettel szoktam összetéveszteni.

  • 2 percnyi

Varázslónő

Cilike zongorázik
Szerény zongorakoncert, Cili első koncertje. Egyszerű ruhában, félszegen hajol meg. Bachhal kezdi, Bach a kedvence. Én sohasem voltam Bach-rajongó. Titititá, titititá. Arra gondolok, hogy ilyen zenét én is tudnék csinálni az Encore program segítségével. Vagy mégse? A zene hirtelen síkot vált, valami mozdul, valami hullámzani kezd. A talaj tölcséralakban megnyílik, és megjelenik a Fúga Angyala. Már nem a széken ülök, a zenével lebegek és forgok. Bach már parancsol velem.

  • 1 percnyi

Dementia sedens

Ülök az ágyam szélén. Éppen befűztem a cipőmet, vagy megtisztogattam a szemüvegemet, vagy beadtam az inzuloánt. Ideje, hogy fölkeljek és egyéb teendőim után lássak. De én csak bambulok. „Kelj föl, Koloán” – biztatom magam, de csak üloán és bambuloán. „Kelj föl és járj” – mondom Urunk szavával, de nem kelek föl és nem járok. „Föl, föl, te rémes dromedár” – idézem az Internacionálét, de csak ülök, mint egy internacionális sóbálvány.

Angyal kellene, hegyes végű elefántösztökével. Ankusznak hívják, ha jól emlékszem. Döfni is lehet vele, meg ütni is az elefánt fejét. Kedves angyal, ne a fejemet püföld, mert attól még bambább leszek. Azt mondják, agyunk közel 76 százaléka víz. Nálam, úgy sejtem, ez a százalékarány magasabb. Ha majd száz százalék lesz, megnyitom az utolsó ülést.

  • 1 percnyi

Én fantaszta

Tegnap, hétfőn, a nyaralási szezon ellenére sok volt a gyónóm, elfáradtam. Ledőltem olvasgatni, s arra ébredtem föl, hogy este fél tíz van, és fülemben vannak álmom utolsó szavai (magyar fonetikával írva):

LESZON BISZ FEGYVERSZ BI AUTED

Föltehetően az ablakom alatti kerthelyiség alkoholosan (és gyakran külföldiül) lármázó vendégeinek valamelyik kiáltását torzította így a tudatalattim, de önkéntelenül fölébredt bennem a zseni, és elkezdtem értelmezni.

LESZON: ez a francia leçon szó.

BISZ: ez a latin bis (kétszer) szó.

  • 1 percnyi

Normál

Ég a napmelegtől a kopár szik sarja. Egy, csak egy szabad hely akad a vidéken. Szemet vet rá egy lány. Napszemüveg a fejebúbján, öltözete szolid, normál leányzó. Miközben azonban Normál Leányzó nyomulni kezd a szabad ülőhely felé, ellenkező irányből egy idős hölgy is nyomul. Esélye Idős Hölgynek semmi sincs, Normál Leányzó lóhosszal közelebb van. Csakhogy mihelyt Normál Leányzó észreveszi Idős Hölgy leülési szándékát, lefékez, visszavonul, átengedi a helyet. Idős Hölgy megköszöni, Normál Leányzó rábiccent. A hölgy üldögél, a lány álldogál, volvitur orbis.

  • 2 percnyi

Vasra verve

Nemrég, "Nőügy" címmel, Szír Szent Efrémről, a „Szentlélek hárfájáról” foglaltam írásba egy anekdotát. Ma, szórakozottságból, Szent Barnabás második olvasmánya helyett a hétköznapi második olvasmányt kezdtem olvasni az olvasmányos imaórában, ami egy megintcsak szír szent, Antiochiai Szent Ignác vértanú leveléből való. Ő akkor írta nevezetes leveleit, amikor Rómába szállították, hogy a vadállatok elé vessék. Szenvedélyes szeretettől, a vértanúság vágyától áthatott írásai a lángoló szír képzelet gazdag képanyagával vannak megfogalmazva, az embert szinte magukkal sodorják, mint egy megáradt folyó.

  • 1 percnyi

Nőügy

Efrémet, a költő-teológust, amint remetelakából a nagyvárosba tartott, lekapcsolta egy hivatásos nőszemély.

– Kellek neked, szépfiú?

Efrém ránézett.

– Oké – mondta ó-szírül. – Kellesz. Gyere.

Amikor a zsúfolt piactérre értek, a diakónus megállt.

– Itt jó lesz?

A prostituált sikkantott.

– Itt? Hogy képzeled? Szégyelném magam ennyi ember előtt.

– És Isten előtt nem szégyeled magad? – mennydörögte a költő.

A lány úgy érezte, rászakad az ég, belső szervei szétrobbannak. Ellenállhatatlan zokogásban tört ki.

  • 1 percnyi

Sín tudja

A 20. század első felében József főherceg, mint ismeretes, a költészetnek azt a válfaját művelte, amelyet az angol, udvariasan, minor poetrynek nevez. Kevésbé udvariasan dilettáns költészetnek hívják. Nem írt nagyon rossz verseket, viszont kicsit se írt jókat.

A történetet egy idős zongoraművésznő mesélte el nekem, ő nyilván érintkezhetett előkelő körökkel. A főhercegnek volt egy verse, amelynek ez volt a refrénje:

... sín tudja, merre.

Nyilván azt volt a gondolat, hogy az élet vágtat velünk, mint egy vonat, és viszi utasait az ismeretlenbe,

... sín tudja, merre.