Kihagyás

Kovács Gábor blogja

  • 1 percnyi

Fusson, akinek nincs bora

„Megöl a disznófejű Nagyúr...” Ady hatalmas erejű szimbólumokat alkotott, mint az Ős Kaján, Jó Csönd-herceg, a rém-mesék Uhuja és a többi. A szimbólumra az jellemző, hogy saját élete van. Az allegóriát megfejteni kell (pl. A madár fiaihoz), ez ezt jelenti, amaz meg azt. A szimbólumot viszont nem megfejteni kell, hanem átélni.

Bolond hangszer: sír, nyerít és búg,
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora...

A Fekete zongorán nincs mit megfejteni. Ady, sajátos költői sűrítései mellett, olykor igencsak újságírós higításokat is megenged magának verseiben, s ebben a versben is akad ilyen:

Ez az élet melódiája...

  • 2 percnyi

Tejfölös rakott kel

Van buffaló, trójai faló, főzelékfaló.

Ma a harmadikhoz járultam, ebédelés céljából. A kiszolgáló megkérdezte, tegyen-e tejfölt a rakott kelre. „Nem kérek, köszönöm” – válaszoltam. Jóindulatúan tudomásul vette, aztán automatikusan rákanalazta az adagomra a tejfölt.

Amikor észrevette, mit művelt, majd a föld alá bújt szégyenében. Másikat akart adni, de nyugtattam, hogy sebaj, megeszem így is. Szegényke, hosszú műszakokon át emberek százainak lapátolja a különböző ételeket, nem csoda, ha téved. S még udvarias. Nagy mentegetőzések közepette átnyújtotta rakott kelemet, én pedig asztalt kerestem és nekiültem. Akkor tűnt föl, hogy light Colámat a pultnál felejtettem. Anélkül pedig elepedek. Szomszédom gondjaira bíztam hát étkemet, és visszapattantam a Coláért. A hölgy már várt, ellenzős sapkájában.

  • 3 percnyi

Kávét a lányoknak

Hajnalban fölébredtem, és amikor sikerült újból álomra szenderülnöm, ez már felületes alvás volt. Vagy féltucat álom-emlékkel ébredtem, de ezek hamar elillantak memóriámból, kettő kivételével.

Az egyik, hogy egy nagy, sötét teremben fekszem, fiatal fiúk között, magam is fiatalon. Mellettem egyszercsak megszólal egy fiú:

– Csinálok kávét a lányoknak.

Ez persze azt jelenti, hogy a sötétség ellenére már reggeledik. Szintén megszólalok:

– A fiúknak is.

Értve, persze, magamat. Ez tökéletesen megfelel fölkelési szokásaimnak, s az is jellemző rám, hogy szívesen végeztetem mással a manuális munkát.

  • 2 percnyi

Nedves tüzet, száraz vizet

Az Ember Tragédiája prágai színében a buzgó alkimista Rudolf császár magyarázza Keplernek:

...De elhibáztuk a nedves tüzet,
Száraz vizet, azért nem létesült
A szent menyegző, a dicső eredmény...

Ez a részlet jutott eszembe, amikor a mai zsolozsma második olvasmányát olvastam. Szerzője a "Vak" Didymus, aki kb. 313-tól 398-ig élt, és az alexandriai kateketikai iskola vezetője volt. Fellépett a manicheusok és az ariánusok ellen, de nem maradt ment Órigenész jóhiszemű tévedéseitől. A mai olvasmány a Szentháromságról szóló értekezéséből származik, s azt fejtegeti, hogyan teremt újjá bennünket a Szentlélek a keresztségben: „elbukott állapotunkból visszahelyez bennünket eredeti szépségünk állapotába”, „bőkezűen nekünk adja a paradicsom javait, és az angyaloknál is tiszteletre méltóbbá tesz bennünket”, „a keresztelőkút isteni vízárjával kioltja a pokol olthatatlan lángját”.

  • 2 percnyi

Sára testvér vére

Vikiána, egy szorgalmas és szolgálatkész testvér, tegnap megküldte a Halld Izrael (volt Hagiosz) listára Boldog Salkaházi Sára ünnepének időpontját (május 11.) és miseszövegét. Így ma reggel alkalmam volt róla misézni.

Csak a minap kerestük Sára testvér emléktábláját, azon a helyen, ahol Bernovits Vilma hitoktatóval és számos üldözöttel együtt kivégezték, mert zsidókat rejtegetett a Bokréta utcai női otthonban. Az emléktáblát egy korábbi imasétánk alkalmával fényképeztem le.

Salkaházi Sára testvér és Bernovits Vilma hitoktató emléktáblája azon a helyen, ahol életüket adták az üldözöttekért

Mostani "Tavasz az alvilágban" nem találtuk helyén a táblát, a Kálvin-téri metróállomás felvonulási területére esett, s nyilván átmenetileg, eltávolították.

  • 2 percnyi

Ecetmester

Atián vasárnap itt volt és hallgatta "Bömbölő csövek". Megfigyelés alá helyezte a berendezéseket, és közölte, hogy a probléma oka nálam van, nem a fölöttem lévő lakásban.

– Önts a vécétartályba egy üveg ecetet – tanácsolta.

– Honnan vegyek ecetet? – tapintottam a terv gyönge pontjára. – Még soha életemben nem vettem ecetet.

– Ó, azt minden élelmiszerboltban árulnak.

Ma hajtottam végre a haditervet. Bementem, nem minden élelmiszerboltba, de egy nagy Kaiser's áruházba.

  • 1 percnyi

Medve a fára

Bizalmas levelezőlistán Mágia és hit c. könyvemről beszélgetünk. Azt mondják, jó, meggyőző, sokaknak segít. Persze ezt olyanok mondják, akik velem együtt látják a démont az okkultban. Más szemléletű, konzervatív paptól, akit magam is sokra becsülök, ezt kaptam:

– Túl következetes vagy.

T. i. amiért a jógát nem osztottam föl elfogadható és elfogadhatatlan területre. Pedig ami engem meggyőzött arról, hogy ilyen felosztás nem lehetséges, az a könyvben is szerepel: az egykori diák beszámolója arról, hogyan támadta meg egy démon akkor, amikor teljesen ártatlanul, pusztán higiéniai célból, tanulmányi teljesítményének növelése szándékával folyamodott egyszerű jógagyakorlathoz. Olyan szörnyű volt, mint a megszállott élményei az Egy ördögűző tapasztalataiban. A jó atya olvasta ezt, de prekoncepciói erősebbnek bizonyultak.

  • 1 percnyi

Árnyékanalízis

Sastekintetemmel a polcokat pásztázom a Match áruházban. Előttem egy eladó bevásárlókocsiból pakol a polcra. A kocsi túlsó végén egy hölgy tájékozódik az áruválasztékban. Én döntök először úgy, hogy továbbhaladok. A kocsi és a hölgyvásárló között becslésem szerint éppen átférek. De a hölgy másképp ítéli meg térfogatomat, félrehúzódik. Átcsörtetek, mint egy gondolataiba merült elefántcsorda.

Ha jól emlékszem, esprit d'escalier a neve annak a jelenségnek, amikor az embernek csak távozás után, a lépcsőházban jut eszébe, mit kellett volna mondania, vagy hogyan kellett volna viselkednie. Így járok most. Egy idő múlva agyamba villan a gondolat, hogy meg kellett volna köszönnöm a hölgy udvarias félremozdulását. Most már késő, fényévnyire járok, és különben is abszurd volna utólag magyarázni, hogy köszönet-párti vagyok ám, csak most éppen nem reagáltam időben. Ezt jóvátehetetlenül elmulasztottam. S csak nemrég jajgattam, hogy "Koloán, az esőkirály"... Hát nem is.

  • 1 percnyi

Önt megtagadom

Gyakran kell önmegtagadásokat végeznem, mert a lelkiatyám értékeli az elégtételnek ezt a formáját. Az ember persze szereti a könnyebbik végén megfogni a dolgot. Vajon, ha annyit mondok a Gonosznak: „Önt megtagadom”, az már önmegtagadásnak számít?

Nyugi, nyugi, TALAKE. Tudom, hogy hülye vagyok. Nem kell engem erre emlékeztetni.

Különben se vagyok önöző viszonyban az ördöggel.

  • 2 percnyi

Tavasz az alvilágban

Május elseje. Imaséta a Dunaparton. Boldog Salkaházi Sára emléktábláját leszerelték a metró-építkezés miatt. Mély bizonyosság bensőmben: az alapvető emberi értékek inogtak meg városunkban. [S ezt a jelzést még a rendőrbotrányok előtt kaptam! 2007. május 22.] Ezeket kell imával felszabadítani.

A rakparton a járható rész el van kerítve, a másik oldalon szakadékok, tankcsapdák, rianások, gleccserek, fjordok. Bukdácsolok, szuperóvatosan. Botorkálva átevickélek az életveszélyen, mint egy átlagnál kövérebb elefánt, amely a Zambézi vízesése fölött kifeszített vékony kötélen egyensúlyozik végig. Zongoána elvan, fotózik. Csabián és Madlána türelmesen mosolyognak rám, mint a retardált gyerekre.

  • 1 percnyi

Üzenet

Ellopták a sírból Kádár János földi maradványait.

A miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy ez nem politikai ügy, hanem közönséges bűncselekmény. A nyilatkozat második részével feltétlenül egyetérthetünk. A sírgyalázást minden jóérzésű ember elítéli. De hogy nem politikai ügy, az a miniszterelnök jellegzetes levegőbe beszéléseinek egyike. Igenis politikai üzenete van.

Kádár kapitalista örökösének, a 2006. október 23-i rendőrterror felelősének értésére adták, hogy nem alhat nyugodtan.

  • 2 percnyi

Brennoltam, kaufoltam

Mesteri, ahogy Jókai a kártyást ábrázolja, a Kárpáthy Zoltán egyik epizódszereplőjében.

«Milyen jó ándungjaim voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak, egyre bakala; csizta bakala! a legjobb gusztámat elrontotta a spicz: hijába (sic) brennoltam, kaufoltam, pászoltam, aufmisoltattam...»

A laikus áhítattal hallgathatja a terminus technicusokat. Nagy tudomány az a kártya.

Azt mondják, mi is gyakran tolvajnyelven beszélünk, azért "Nyúlszájú" ránk a jámbor hívek. Nos, lehet, hogy így van.

  • 1 percnyi

Nyúlszájú

Az előző, "Bömbölő csövek" c. naplóbejegyzésemben említett tigrishorkolást megbízható vélemény szerint bojlerem túlnyomása okozza. Gondoltam hát, jót fog tenni, ha kicsit kifolyatom a meleg vizet lefekvés előtt. Úgy is lett, éjjel nem zengtek a csövek. Elefántrikoltás és lajhársóhajtás volt, de a tigrisorgona csöndben maradt. Viszont megfeledkeztem arról, hogy a csapból forró víz folyik. Vízivás előtt ki szoktam engedni a hidegvizes csapot, hogy ne a csövekből érkező langyos vizet nyeljem. Így hát megszokott mozdulattal a csap alá tartottam egy poharat, kezemmel együtt. Különös hideg érzetet éltem át, aztán ösztönösen eldobtam a poharat és elrántottam a kezemet. Forró víz volt.

  • 2 percnyi

Bömbölő csövek

Tegnap este duhaj voltam. Miután elénekeltük a szent zsolozsmát, kiittam a világ minden light Coláját, egyúttal még két és fél pohár sört is, amivel a szívélyes házigazda megkísértett. A sör bűnös dolog egy cukroánnak, de előzőleg jó nagy adag inzulint nyomtam szerény személyembe, mert számítottam erre a fejleményre. Így hát sörbe fojtottam az előző hét minden bánatát.

Volt sok. Hol a bojlerem mondta be az unalmast, hol a zuhanyozó rózsája bomlott alkotórészeire. Egy szorgalmas gondnok segítségével mindez megoldódott, de vannak átfogóbb problémák is.

  • 1 percnyi

Alacsonyan szállnak a szerkesztők

A Mária Rádió igáját már leráztam, de az ott tartott előadások során kialakult az a rossz szokásom, hogy hetente megírok és diktafonra mondok egy-egy előadást. Ez egyre fárasztóbb. Ha a SirHasirim sorozat végetér és – mint remélem – könyvvé alakul, abba is hagyom. Most azonban még felénél se tartok. Közben könnyelmű ígéretet tettem a Keresztény Élet főszerkesztőjének, hogy az ő lapjába is írok. Hétfőn hajnali kettőig dolgoztam egy megígért cikken. Végül talán meg se jelenik. Problémát jelent ugyanis a főszerkesztő úrnak, ha a weben előbb publikálom. (Ez a magyarázata a Föltámadás és a Gyónni c. cikkek átmeneti eltűnésének az Ordít az oroszlán sorozatból.) Ugyanezen a héten befutott egy kérés az Új Ember munkatársától, hogy anyagot szeretne a Hét Láng Közösségről...

  • 2 percnyi

Lidércnyomás

Meghalt szüleimmel álmodtam.

Édesanyám betegségére panaszkodott. Megnyugtattam, hogy olyan nekem is van. Költözés előtt álltunk; gondot okozott neki, hogyan fogja elhozni munkahelyéről a csillárját. Nem értettem, hiszen nem munkahelyet változtat, csak lakást.

Meghívást kaptunk. Édesapámat nekem kellett a megadott címre kísérnem. Kerülő úthoz ragaszkodott, de gondoltam, nem baj, úgyis odaérünk. Csakhogy a talaj egyszercsak helyt adott egy csőváznak és alatta mélységnek. Ki kellett kerülnünk. Ám a csőváz és a mélység újból megjelent.

  • 2 percnyi

Koloán, az esőkirály

Amikor bemegyek a postára, már egy-két csepp eső esik. A postoán pénzoánt kapok a cikkeimért, a legsötétebb Miskolcról. Nem sokoán, egy heti ebéd ára sincs, de azért örüloán. Mire kimegyek az utcára, definitíven esik az eső, ha nem is túl erősen. Ingben-nyakkendőben vagyok. Reménykedem, hogy elérem a metrót, mielőtt sor kerülne az Endlösungra, amit esernyőnek hívnak. Nem szeretem, ha az ernyőmet víz éri, mert akkor nem szabad összecsukva eltenni, hogy meg ne penészedjék. Ha mégis elteszem, hajlamos vagyok megfeledkezni róla, és akkor mi lesz az ernyőmmel? Egyedi darab, ilyen nincs másnak, le van törve a fogója. Ezt a típust boltban se tartják.

  • 1 percnyi

Bagdadi tolvaj

Fiatalon láttam A bagdadi tolvaj című filmet. Hőse egy rokonszenves ifjú volt, aki szert tett egy szolgálatkész dzsinre meg egy repülőszőnyegre. Emlékszem, ezt énekelte:

Elmennék banditának,
értik ezt a vágyat?

Nem túlzottan értem ezt a vágyat, de úgy tetszik, fél Bagdad elmegy banditának. A pesti polgár rezzenéstelen arccal fogadja a híreket: megint egy robbantás, kétszáz halott... Ha mi elveszítjük a választásokat, szidjuk a kormányt, tüntetünk ellene. Irakban a szunnita kisebbség, ha elveszíti a választásokat, robbantgatni kezdi a siitákat.

  • 1 percnyi

Haragszomrád pantomím

Ülőhelyhez jutok a metrón. Velem szemben egy fiú ül, elmélyülten sanyargatja mobiltelefonját. Mellette egy lány bámul a levegőbe. Nincsenek szexvonalon csatlakoztatva egymáshoz, nem is beszélgetnek. Két alkalmi padszomszéd, akiket a metróforgalom szeszélye sodort egymás mellé.

És mégis... Meg nem fogalmazott sejtés munkál bennem, hogy ez a kettő összetartozik.

Hirtelen történik valami, ami megerősíti intuíciómat. A lány a fiú felé fordítja fejét. Ifjú hősünk továbbra is eltökélten bűvöli a telefont. A lány elmosolyodik, és újból a metrókocsi légterét kezdi fixírozni.

  • 2 percnyi

Cégtábla

Régóta bennem él ez az eset, élőszóban sokszor meséltem ennek-annak, de most Isten kegyelméből megörökítem.

Egy vagy két éve történt. Újév táján megállt a karórám. Föltételeztem, hogy csak elemet kell cserélni benne, de ilyenkor nincs hova menni, minden zárva van. Nem emlékszem már, talán több szabadnap is követte egymást. Alig vártam január 2-át (mellesleg Nagy Szent Bazilnak és édesapám halálának napja), amikor újból nyitva lesznek a boltok. Mentem a belvárosi óráshoz, ahova máskor is járok, de zárva találtam.