Testünk: jelenlétünk az univerzumban, lényünk érzékelhető oldala. A keresztény nem tartja a testet a lélek börtönének, vagy éppenséggel a Gonosz művének. A test – éppúgy, mint a közvetlenül teremtett lélek – Isten alkotása. A kettő együtt alkotja az embert.

Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,7).

Az emberek egymásra vannak utalva, szándékaik viszont gyakran összeütköznek. A társadalom egységes rendjét a bukott egzisztencia állapotában pusztán meggyőzéssel nem lehet elérni. Innen a hatalom erőszakos eszközei: gumibot, sortűz, bilincs, akasztófa – sztrájk, pol­gári engedetlenség, fegyveres fölkelés. Az emberi történelem az erőszak története. Jézus ugyanakkor másfajta hatalmat hirdet és tanú­sít: “Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld” (Mt 5,5).

Jézus öntudatos emberként járt a földön, tekintéllyel lépett föl, nyugodt magabiztossággal tanított és cselekedett. Biztonságát az Atya folytonosan megtapasztalt szeretetéből merítette. Ugyanakkor így szól hozzánk: “Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és aláza­tos szívű” (Mt 11,29). Alázata három dologban nyilvánul meg:

[1] Totális függés az Atyától:

A teremtés célja Isten dicsősége. Isten akkor dicsőül meg bennünk legtökéletesebb módon, ha boldoggá tesz bennünket. Szándéka az, hogy – amennyiben nem állunk ellen tervének – színrőlszínre látásá­nak közösségébe vezessen minket.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre (1Kor 13,12).

A hitben kiszolgáltatjuk magunkat Isten szavának. A Szentlélek ke­gyelmének hatására szabad elhatározással befogadjuk azt az isteni önközlést, amelynek teljessége Jézus Krisztus. A hit mindig alázatot foglal magában, mert engedelmességet jelent egy teljesen át nem lá­tott, maradéktalanul nem kontrollálható szólításnak.

A húsvéti misztérium döntő változást eredményezett az ember egzisztenciális helyzetében. A bukott ember előtt megnyílt a bűntől való szabadulás és az Istennel való egyesülés lehetősége.

A Szentlélek nemcsak az istengyermekség Lelke, hanem a tanúságtételé is. Amint a hit mindig a Szentlélek ajándéka, ugyanúgy a Szentlélek ajándéka az is, ha valaki a hitet tovább tudja adni. Az Egyház tagjai nemcsak saját megszentelődésükre kapják a Szentlelket, hanem mások megszentelésére is.

Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16,15).

Az ember a bűn következtében a szenvedés, a halál és a sátán marta­léka lett. Isten azonban nem engedte, hogy az ember végképp ki legyen szolgáltatva a sötétség hatalmának.

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn 3,16).

Jézus személyében a Fiúisten jött közénk, hogy sorsunkat vállalja. Ő maga tökéletesen ártatlan volt, mégis a bűnösök sorsával azonosult.

A rossz, mint Szent Ágoston felismerte, a jó megromlásából szár­mazik: a jónak valamely szükséges eleme hiányzik. Ez hiba, de a hibát nem a Teremtő, hanem a szabad teremtmény követte el.

A rossz eredete a teremtett szabadság perverziója: a bűn.