Testünk: jelenlétünk az univerzumban, lényünk érzékelhető oldala. A keresztény nem tartja a testet a lélek börtönének, vagy éppenséggel a Gonosz művének. A test – éppúgy, mint a közvetlenül teremtett lélek – Isten alkotása. A kettő együtt alkotja az embert.

Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,7).

A paradicsomi állapot a test és lélek tökéletes harmóniáját jelentette. A bukással ez megbomlott. A Krisztusban újjáteremtett ember a Szentlelket hordja testében, hogy az önuralom természetfölötti aján­dékával (Gal 5,23) helyreállítsa ezt a harmóniát.

Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? (1Kor 6,19)

A test és a lélek harmóniája majd a föltámadásban válik teljessé.

Aki Krisztus Jézust feltámasztotta a halottak közül, ha­landó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8,11).

Dicstelenül vetik el dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el erőben támad föl (1Kor 15,43).

A fegyelmezetlenség a test vágyainak öncélú kielégítése. Az öncélú­ság megfékezése csak akkor lehetséges, ha keményen, de okosan bánunk a testtel.

Ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen (Róm 13,14).

Megzabolázom és rabságba vetem testemet (1Kor 9,26).

Kötelességünk a mértéktartás ételbenitalban, időnként a böjtölés is, ami Istenre való éhezésünk testi átélése, “a test imája”.

A latin rítusú katolikusok betöltött 14. évüktől tartoznak bűnbánati napot tartani pénteken, kivéve a kötelező vagy tanácsolt ünnepe­ket. Nagyböjtben ez hústilalommal jár, egyéb időben (vagy ha a hústilalom nem tartható meg) szabadon választott jócselekedettel (jámborsági gyakorlat, jótékonyság). Hústilalmat és – a betöltött 18. évtől a megkezdett 60. évig – szorosan vett (“szigorú”) böjtöt tartozunk tartani hamvazószerdán és nagypénteken. Ilyenkor csak ebédnél (vagy, helyette, vacsoránál) lakhatunk jól, további két ki­sebb kiegészítő étkezés mellett. Komoly ok fölment a böjt alól (nehéz testi munka, betegség). A bizánci rítusú katolikusok böjti szabályai valamivel szigorúbbak. A nagyböjt számukra a hamvazó­szerda előtti hétfőn kezdődik, attól kedve minden szerda és péntek böjti nap húsvétig.

Az alvásban is van helyes mérték. Túl sokat aludni a test dédelgetését jelenti, az éjszakázás viszont bűn lehet egészségünk ellen. Időnként imádságban virrasztanunk kell, hogy átéljük: Jézus eljövetelére vá­runk.

Az egészségi előírásokat általában meg kell tartanunk, mert testünk Istené, nem rongálhatjuk önkényesen. Helytelen azonban az egész­ségből vagy a helyes táplálkozásból bálványt csinálni. (Reformétrend.) A vegetarianizmusnak nincs hitbeli alapja, a keresztény bármely ételt fogyaszthat.

Némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a há­zasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek min­den teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli (1Tim 4,15).

A vegetarianizmust több vallás is hirdeti, többek között a Krisnahívők. A KrisnaTudatú Hívek Közösségét a hindu Swami Prabhupada Bhaktivedanta alapította New Yorkban, századunk hatvanas éveiben. Tanítása szerint az “istenség legfelsőbb szemé­lyisége” Krisna (a hinduizmusban Visnu főisten egyik megtestesülése), akinek odaadó szolgálata a legmagasabb vallás. Amikor a krisnások vegetariánus ételkóstolót kínálnak, valójában Krisnának szentelt ételt ajánlanak föl, amire érvényes Pál szava: “Ha valaki azt mondja: «ez áldozati hús», ne egyetek belőle” (1Kor 10,28). “Az istenség legfelsőbb személyisége” képtelenség, mert az Abszolútumban nincs alsóbb és felsőbb, ezek relatív fogalmak. Abszurdum az általuk hirdetett reinkarnációszerves egysége, amelynek felbomlása halál. A test azonosságát a személy azonossága adja, nem az anyagi részecskék azonossága, lehetetlen tehát, hogy ugyanaz az ember másik testben jelenjék meg. tana is, amely szerint más testben újra világra jövünk. Az ember a test és lélek

A sport mint játék és a test okos edzése helyes, de nem szabad bál­vánnyá, öncélú siker és teljesítményhajhászássá válnia.

A betegség elviselése életáldozatunk része. Ugyanakkor kötelessé­günk gyógyulásra törekedni mind a természetes eszközök, mind az imádság útján.

Tiszteld az orvost, mert jó szolgálatot tesz (Sir 38,1).

Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hat­hatós az igaz ember buzgó könyörgése (Jak 5,16).

A betegek szentsége
olajjal való megkenés és imádság a presbiter részéről, amely megerősíti
és – ha lelkének javára válik –
meg is gyógyíthatja a beteget.

A természetgyógyászat félrevezető elnevezés, mert nemcsak termé­szetes, hanem okkult eszközöket is használ, ezért őrizkednünk kell tőle.

A test legmagasabb hivatása, hogy áldozatul ajánljuk föl Istennek.

Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul (Róm 12,1).

A Krisztusban megújult ember teste
a Szentlélek temploma,
amelyet felelősséggel kell gondoznia,
és Isten dicsőségére áldozati ajándékul adnia.

A test hétköznapi feláldozása az önuralom gyakorlása és a napi ne­hézségek (fáradtság, álmosság, éhség, szomjúság, zaj, tömeg, hideg, meleg, fizikai fájdalom, rosszullét) nagylelkű elviselése. A test felál­dozásának rendkívüli módja a vértanúság, amit bizonyos helyzetekben vállalnunk kell. (Pl. ha csak a hit megtagadásával kerülhetjük el.) Isten ad elegendő erőt hozzá.

Vétkezünk, ha

• lustaságból egészségtelenül élünk;

• fizikumunkat vagy idegzetünket saját ambíciónk­ból túlzottan megterheljük;

• fegyelmezetlenül eszünk és iszunk;

• mértéktelenül dohányzunk (aki még nem kezdte el, annak a nulla a mérték!);

• túl sok alkoholt fogyasztunk;

• kábítószert használunk;

• könnyelműségből ártunk egészségünknek;

• bálványt csinálunk egészségünkből, táplálkozá­sunkból, sportolásunkból;

• elhanyagoljuk a böjt, a virrasztás és az önfegyelem gyakorlását.