Tevékenységünk folyamatának viszonya más folyamatokhoz a mi saját időnk. A hívő számára mindennek Istentől kijelölt ideje van. Akkor cselekszik hitelesen és illetékesen (kompetencia), ha az Isten által megszabott időhöz alkalmazkodik.

Amíg az alkalmas idő el nem jön, a bölcs ember hallgat, de a félkegyelmű nem ad az időre (Sir 20,7).

Nekem még nem érkezett el az időm, de nektek mindig megfelelő az idő (Jn 7,6).

Isten minden óránkkal tervez valamit, amit a sátán viszont meg akar hiúsítani.

Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak (Ef 5,16).

Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2)

Vannak általános elvek az idő fölhasználására vonatkozóan, amelyek megszabják a prioritásokat (elsőbbségeket) a különböző teendők kö­zött.

• A személyes imádságra mindennap jusson huza­mos idő. Mennyisége körülményeink szerint változhat.

Egyfolytában egy vagy két órát átelmélkedni nagyon kis idő, mert jól tudjuk, hogy nem egyszer csaknem egész óra telik bele, mikorra szívünk hárfájának húrjait kellően han­golni tudjuk. Ha pedig valakit annyira lefoglalnak a dolgai és annyira lekötnek a teendői, hogy nem szentelhet órákat az elmélkedésre, legalább kövesse az evangéliumi szegény asszony példáját, legalább egy garast, egyegy óranegyedet nyújtson az Úrnak, mert ha nem a hanyagság az oka annak, hogy csak ilyen keveset adunk neki, az, aki minden te­remtmény szükségletéről különkülön gondoskodik, reánk is a legkegyelmesebben tekint. (Alkantarai Szent Péter, XVI. sz.)

• Vasárnap és kötelező ünnepeken mindig jusson időnk a szentmisére, éspedig úgy, hogy megkez­dése előtt imádsággal készüljünk, a mise cselekményében aktív részt vállaljunk, befejezése után pedig végezzünk hálaadást.

Magyarországon a latin rítusú katolikusok nem vasárnaphoz kötött kötelező ünnepei: karácsony (december 25.), újév (január 1.) és Nagyboldogasszony (augusztus 15.). A bizánci rítusú katolikusok kötelező ünnepei a vasárnapokon kívül: Szűz Mária születése (szeptember 8.), Szűz Mária bevezetése a templomba (november 21.), Szent Miklós püspök (december 6.), Jézus születése (december 25.), Szűz Mária istenanyasága (december 26.), Urunk körülmetélése – Nagy Szent Bazil (január 1.), Urunk megkeresz­telése – Vízkereszt (január 6.), Jézus találkozása Simeonnal (február 2.), Szűz Mária örömhírvétele (március 25.), nagypéntek (Jézus kereszthalála), húsvét másnapja, áldozócsütörtök (Jézus mennybemenetele), pünkösd másnapja (Szentháromság), Szent Péter és Szent Pál főapostolok (június 29.), Szűz Mária elhunyta és mennybevitele (augusztus 15.), Szent István király (augusztus 20.).

• Nagyon hasznos a misén való részvétel a kisebb ünnepeken, sőt hétköznap is, ha lehetséges. A szentmise minden keresztény tevékenység kiiinduló pontja és betetőzése.

• Családunkra mindig időt kell szánnunk. Legyen mindennap olyan idő, amikor lehetőleg az egész család (a gyerekeket is beleértve) együtt van. He­tente egyszer a szülőknek is legyen olyan közös estéjük, amit kettesben töltenek. Fontos a külön, személyes, négyszemközti kapcsolat a szülő és gyermeke között, különösen serdülő korban.

• Munkahelyünkön élő evangéliummá kell lennünk. Szorgalmasan és jól dolgozzunk, ápoljuk a kap­csolatot munkatársainkkal, és segítsük őket.

• Egyházközségünk életében magától értődően részt kell vennünk, bár természetesen a körülményektől függ, mennyit tudunk vállalni.

• Jó lelkiismerettel mehetünk kikapcsolódni, sétálni, kirándulni, sportolni, játszani. Túl sok időt és költ­séget igénylő hobbyk azonban nem kereszténynek valók. A televízió és videó csak kis mennyiségben hasznos, nagyban méreg. Vasárnap és kötelező ün­nepeken nemcsak misén kell részt vennünk, hanem a munkától is tartózkodnunk, hogy nyugodt időnk jusson Istenre. Kivételt képeznek azok a munkák, amelyek vasárnap is szükségesek (pl. főzés, közle­kedés, gyerekvigyázás), vagy amelyek kikapcsolódást jelentenek (pl. kertjében teszvesz az, aki egész héten íróasztal előtt ült). Vasárnap a családi és baráti kapcsolatok ápolásának, a betegek, rászorulók látogatásának, az evangélium hirdetésének is alkalmas ideje.

Az általános elveken túl föl kell ismernünk azokat a pillanatokat, amikor Isten konkrét teendőt ad elénk. Az imádságos, odaadott szív fogékony a Szentlélek indításaira (“hét ajándék”), amelyekben Isten feladatokat bíz ránk.

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (Róm 8.14).

A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni? (Lk 12,56)

Életünk teljes ideje Istené, tetteinket Isten akaratának fölismerése teszi hitelessé.

A Krisztusban újjászületett ember Jézus második eljövetelére várva él. Ez a tudat relativizálja a jelent, függetlenül az időponttól, amit nem tudhatunk (Mk 13,32; ApCsel 1,7).

Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik (Zsid 10,37).

Az idő rövid (1Kor 7,29).

Az idő közel van (Jel 1,3; 22,10).

Elhibázott dolog a szentírási kijelentések alapján Jézus második eljövetelének időpontját számítgatni. Az ilyen spekulációk már na­gyon sokszor vezették félre azokat, akik Bibliával kezükben matematikai értéket kezdtek tulajdonítani az ott található jöven­döléseknek. Ilyenek az adventisták, akiknek története akkor vette kezdetét, amikor William Miller 1818ban “kiszámította”, hogy Jé­zus második eljövetele 1843. március 21. és április 21. között bekövetkezik. Miután ez nem történt meg, ő és hívei úgy módosí­tották álláspontjukat, hogy a helyes határidő 1844. április 21. Amikor ez is meghiúsult, Miller helyébe Snow lépett, aki 1844. október 21re módosította a számítást. Sokan hívei közül abba­hagyták a munkát, túladtak vagyonukon, annyira biztosak voltak várakozásukban, de újból felsültek. Ellen Gould White asszony lá­tomásai alapján ekkor a mozgalom új fázisba lépett, és 1863ban fölvette a Hetedik Nap Adventistái nevet. Vasárnap helyett szom­batot ünnepelnek, tagadják a lélek halhatatlanságát és az örök kárhozatot, és nagy szerepet tulajdonítanak az étrendnek. Antial­koholisták, a “szent lakomát” bor helyett szőlőlével végzik. Ma már nem próbálják meghatározni az Úr eljövetelének pontos idejét.

Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét telje­síteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy va­laki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson (2Pt 3,89).

Vétkezünk, ha

• lustálkodunk, teendőinket halogatjuk;

• elhanyagoljuk az imádságot;

• elmulasztjuk a kötelező szentmisét;

• elhanyagoljuk családunkat;

• komoly ok nélkül dolgozunk vasárnap vagy a kö­telező ünnepeken;

• hobbyt, TVnézést, szórakozást túlzásba viszünk;

• egészségtelenül túlhajtjuk magunkat munkával, ta­nulással;

• elmulasztunk esténként fölkészülni az Úrral való találkozásra, ami bármikor bekövetkezhet.