Hát a nagy önbizalom estére alábbhagyott, fogorvosomat nem tudtam elérni tegnap, és estére minden hencegésem ellenére be kellett vennem a fájdalomcsillapót, hogy aludni tudjak. «Jót tettél, Uram, szolgádnak ... Javamra válik, hogy megaláztál engem» (Zsolt 119,65.71).

A fogpótlástani klinikára járok. Doktornőm, aki nyár elején egymaga ügyködött a számban, most egy nemzetközi hallgatócsoport élén fogad. Yaffa, az asdódi zsidó lány tömi be a fogam. Némi segítséggel persze. Roppant emberi, hogy az injekciót még nem meri beadni, arra a doktornőt kéri. Balról egy fiú ügyködik, ő kezelés közben jött oda, nem mutatkozott be. Nyilvánvalóan Yaffa betegének számítok, ő köszön el és ad időpontot a folytatásra – mert Koloán barátunk fogsort csináltat ám.  

Azért sokkal jobb, ha az embernek nem fáj a foga.

Nem akarlak becsapni, TALAKE. Az imádság nem okvetlenül válik érzéki élvezetté (ez nem is célunk, bár gyakran megtörténik), és a szellemi élvezetnek is vannak bennünk akadályai. Tehát nem ígérem, hogy mihelyt beléptél a megváltás isteni közegébe, mindig gyönyörködni fogsz Istenben. De azt igen, hogy fogsz gyönyörködni benne, és az a gyönyörűség mindent megér.

Kedden szokásos fogorvosi székfoglalómat tegnap se mulasztottam el. Most már majdnem véglegesen betömték a sok bajt okozott fogat, Rémpofa kedvenc hadműveleti területét. (Fogfájásom teljes története, idő híján, nem került a Zsebpagodába; sokkal több kínnal járt, mint amennyit győztem leírni.) Titokzatos kék lepedőt tettek a számba, amelybe a fog helyén lyukat vágtak, ott fémkeretben kilátszott a fog, a lepedő alatt viszont vígan folyhatott a nyál.

TALAKE (Te Arctalan Lény A Képernyő Előtt), talán nem vagy elégedett a válasszal, amit arra a kérdésre adtam: mit kell tenni a (jelenlegi divat által erősen kirakatba állított) női szépséggel, hogy ne kísértést jelentsen? Tudom, hogy ez problémája sokaknak, házasoknak is. Mások, akik kevésbé fogékonyak a szépségre (praktikus elmék, domináns személyiségek), továbbá akik nem látnak értéket a nemi önmegtartóztatásban (vagyis a nagy többség), majd máshová kattintanak.

Érts meg jól, TALAKE.

Verejtékező rosszullétek törnek rám, baloldalt fáj a hátam. (Kevesebb koffeint Koloánnak!) Imádkozom, bűnbánatot tartok, készülök a halálra. Egyúttal azonban ellene mondok a halál lelkének, és elküldöm a pokolba. Szívemnek Jézus nevében megparancsolom, hogy működjék szabályosan.

A szörnyeteg visszanézett rám, éspedig egy tetovált lány válláról. Tigris- vagy oroszlánarc volt, nem tudom, nem akartam megbámulni; de nyilvánvalóan ő üzent. A fedetlen váll, a kirakatba helyezett test, az öncélú vágyakra bujtogató női szépség minden bizonnyal része a problémának; fiatalon sokat foglalkoztatott a l'art pour l'art, a szépség öncélúsága, amit végülis nem tettem magamévá, de még mindig nem rendeztem el magamban egészen.

Gyóntam. Ez a megoldás. Szűköl a szörnyeteg, lapul, ezt nem bírja. Megállj, fenevad, mindjárt elvégzem az elégtételt is. Mondtam, hogy veszteni fogsz.

Megfigyelem a metrón: egyesek hordanak karórát, mások, elég sokan, nem. Vajon akik nem hordanak, honnan tudják meg, mennyi az idő?

Éjjel, álmomban, álló buszon vagyok. Nem tömegközlekedés, csoport. Egyszercsak lent, a buszon kívül, egy tigrist pillantok meg. (Később mintha több tigrist és egy oroszlánt is láttam volna, de erről csak bizonytalan emlékem maradt.) Nem baj, elég becsukni az ajtót, a vadállat nem tud feljönni a buszra. Az ám, de X. lement! Gyorsan vissza kell hívni, mielőtt ráveti magát a tigris! Sikerül-e, nem tudom, mert itt vált a kép.