FÉLTÉKENY ISTEN

(18)

Szodoma

A liberalizmus az emberi szabadságot tekinti abszolút értéknek, s ezzel emancipálja az embert Teremtőjének akaratától. XVI. Benedek pápa Jézus-könyvében beszél a szőlőművesek példabeszédéről, akik megölik az örököst, hogy övék legyen a szőlő. „Nem éppen ez-e az újkor, a mi korunk logikája?” – teszi föl a kérdést a pápa. – „Ha Istent holttá nyilvánítjuk, úgy mi magunk vagyunk az isten. Végre nem másvalakinek a tulajdona vagyunk, hanem csak önmagunké, és mi vagyunk a világ tulajdonosai. Most végre azt tehetjük, ami nekünk tetszik. Megszüntetjük Istent, nincs fölöttünk mérce, önmagunk mércéi vagyunk. A 'szőlő' a miénk! Hogy mi történik az emberekkel és a világgal, azt kezdjük már látni...” Igen, kezdjük. A liberalizmus egyik abszurd következménye a homoszexuálisoknak biztosított „esélyegyenlőség”, amely a homoszexuálisok „házasságában” csúcsosodik ki. Csak a vak nem látja, hogy igazi esélyegyenlőségről nem lehet szó, hiszen homoszexuális párkapcsolatból nem születhet gyermek. De a liberalizmus vak.

Nem szabad elítélnünk azokat az embertársainkat, akik saját nemük iránt éreznek szexuális vonzódást. „Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, gyengédséggel és együttérzéssel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét” (KEK 2358). A homoszexuális hajlam önmagában nem bűn. Mindazonáltal természetellenes. Hogy pszichológiai vagy genetikai eredetű, azon vitatkoznak; én magam arra a véleményre hajlok, hogy eredete, legalábbis az esetek túlnyomó részében, mélypszichológiai. De ha a genetikai eredet igaz, az se jelenti, hogy a homoszexuális hajlam normális. Vannak genetikai eredetű betegségek is (pl. a Down-kór). A nemi aktus természetéből következik, hogy abban a férfi és női nemiszervnek kell résztvennie. Ez a természet törvénye, s ha a szexuális ösztön másra irányul, az úttévesztés, deviancia.

A homoszexuális tevékenység tehát bűn. Azonos neműek között valódi nemi aktus nem lehetséges, csak azok a gyönyörszerzési technikák, amelyek a férfi és nő közötti házasságban is bűnösek volnának. Ezen az se változtat, ha transzszexuális személyek átoperáltatják nemi szerveiket. Ez csak külsőleg lehetséges, a tényleges nemi identitás nem módosítható. Minden homoszexuális tevékenység ellene mond az emberi nemiség lényegének.

Ennek az erkölcsi állásfoglalásnak szilárd bibliai alapja van. Szodomát többek között a homoszexualitás bűne miatt törli el az Úr (Ter 18,16-19,29). Róm 1,24-27 természetellenesnek mondja a homoszexualitást. A bűnök között sorolja fel 1,Kor 6,9-10 és 1Tim 1,10 is. A Katekizmus kimondja: „A Szentírásra támaszkodva, amely (a homoszexualitást) súlyos romlottságként mutatja be, a hagyomány mindig is azt jelentette ki, hogy a homoszexuális cselekedetek önmagukban rendezetlenek. Ellentétesek a természeti törvénnyel, a nemi aktus elől elzárják az élet ajándékát. Nem származik belőlük igazi érzelmi és szexuális kielégülés. Semmi esetre sem szabadna azokat jóváhagyásban részesíteni” (KEK 2357). Ez a tanítás az Egyház kezdete óta változatlan és az egész Egyházat kötelezi, ezért a rendes tanítóhivatal értelmében tévedhetetlen. Hazug merénylet az Ige ellen, ha valaki azt próbálja bizonyítani, hogy a homoszexuális gyakorlat a katolikus erkölcstannal összeegyeztethető. A homoszexuális alapon szervezett „hívő közösség” tragikus önbecsapás.

Homoszexuális hajlamú testvéreink tisztaságra hivatottak, éppúgy, mint bármelyik keresztény. Mint láttuk, a teljes önmegtartóztatás nehéz ugyan, de nem lehetetlen. Én azonban azt is gondolom (itt magánvéleményemet mondom), hogy szexuális orientációjuk megváltozhat. Gyakran fordul elő, hogy a szexuális vágy nem teljes kizárólagossággal irányul a saját nemre, képes mozdulni az ellentétes nem iránt is (biszexualitás). A kétféle orientáció aránya nem megváltoztathatatlan. Olyan helyzetekben, ahol az ellentétes nem nincs jelen, általában növekszik a homoszexualitás aránya (pl. börtönökben). Jól emlékszem Faludy György leírására a veterán táborlakóról, aki újonc társainak azt tanácsolta, hogy minél előbb szerezzenek fiú-szeretőt. Ha befolyásolható a szexuális vágy a saját nem irányában, akkor befolyásolható az ellenkező nem irányában is. Amennyiben valaki igyekszik elkerülni, hogy mint homoszexuálist azonosítsa önmagát, s imádkozik szexuális orientációjának helyreállításáért, lehetséges, hogy Isten ereje elűzze a perverzió démonát, kisimítsa a mélypsziché gubancait, és újjáteremtse a másik nemmel való kapcsolatot. Sebezhető, mégis valóságos gyógyulás következhet be. Olvasmányaimból, de személyes kapcsolatból is ismerek eseteket, ahol homoszexuális hajlamú testvérek eljutottak a nemi orientáció gyógyulására, és tisztességes házasságot kötöttek.

Nem szabad elítélően viszonyulnunk azokhoz a testvéreinkhez sem, akiknek ez az átállás nem sikerül, s talán, gyöngeségükben bukdácsolva, vissza-visszaesnek a homoszexuális tevékenység bűnébe. Magunk is bukdácsoló bűnösök vagyunk, s a homoszexuális bűnök nem súlyosabbak más szexuális bűnöknél. Biztatnunk kell őket, hogy az önmegtartóztatás Isten kegyelmével lehetséges, és figyelmeztetnünk, hogy ne térjenek vissza homoszexuális helyszínekre vagy személyekhez. Papi hivatást, celibátust viszont a homoszexuális személyek ne forgassanak a fejükben. Isten mindenkinek megadja az állapotához szükséges kegyelmet, de provokációhoz nincs jogunk.

Teljesen más eset azonban, ha valaki igazolni akarja magát, és azt állítja, hogy a homoszexuális cselekedetek nem bűnösek. Ez megtagadása a józan észnek és a katolikus hitnek, arculcsapása Istennek, aki a férfi és nőt teremtette arra, hogy „egy testté legyenek”. Ilyen szempontból figyelemreméltó a Római levél szemlélete, amely a homoszexualitást a Teremtő elutasítására vezeti vissza: „Felcserélték Isten igazságát a hazugsággal ... Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek” (Róm 1,25-26). Hogy rímelnek erre a pápa sorai: „Megszüntetjük Istent, nincs fölöttünk mérce, önmagunk mércéi vagyunk. A 'szőlő' a miénk!” A homoszexuális „jogok” követelése mögött nem egyszerűen a kéjvágy húzódik meg, hanem a gőg, a Teremtő elleni lázadás. A sátán bűne.