Egy alkalommal Xavéri Szent Ferenc India déli részén, Coulonban, az ottani portugál templomban prédikált. Úgy érezte, hogy igehirdető szavaival kemény szívű hallgatói megáltalkodottságának falába ütközik.

Egy férfit az előző napon temettek el a templomban. Ferenc félbeszakította beszédét, Istenhez fohászkodott, kérte Őt, hogy dicsőítse meg Fia vérét és nevét, és lágyítsa meg az összegyűltek szívét. Ezután utasított néhány embert, hogy nyissák fel az előző nap eltemetett férfi közelben lévő sírját.

Könnyek között imádkozott, lángoló szavakkal. Elmondta hallgatóinak, hogy Isten milyen szívesen támasztja fel még a halottakat is, csakhogy őket megtéríthesse.

Amikor felnyitották a sírt és kiemelték a holttestet, az már bűzlött. Ferenc utasítására letépték róla a leplet - és látták, hogy az már oszlásnak indult. Ferenc azt akarta, hogy e tényekről mindenki személyesen győződjék meg.

Ezután letérdelt, rövid imát mondott, és az élő Isten nevében felszólította a halottat, hogy keljen fel.

A férfi felkelt, ereje és egészsége teljében.

A jelenlévőket szent félelem fogta el. Azok, akiknek szükségük volt rá, a lábaihoz borultak, hogy megkeresztelje őket. Sok ember megtérését eredményezte ez a csoda.

Ezt a történetet a Rota vizsgálóbírái vitathatatlanul hitelesnek ismerték el két tanú, Emmanuel Gogo és Joam Andicondam, valamint a feltámasztott személy vallomása alapján.