Az orvos lehetetlennek tartotta

Maria del Pilar Pasquau Gutierrez sebész vallomása a vele történt esetről:

1921 szeptember 14-én operációhoz készülődtem, melynek során bátyám combjából kellett eltávolítani egy golyót. Amikor egy széndioxiddal dúsított vizet tartalmazó üveget akartam kinyitni, az üveg felrobbant a kezemben és egy szilánk a jobb szemembe fúródott. A szem azonnal kifolyt és már nem is láttam vele, mivel a seb egy centiméter mély lehetett. A velem lévő orvosok nem tudtak segíteni, mert nem volt közöttük szemész. Lefektettek egy ágyra, miközben édesanyám Jodarba küldött az ottani híres szemorvosért, Johann Martin Alguacilért, aki két órával később meg is érkezett. Miután hosszan és gondosan megvizsgált, megállapította, hogy jobb szemem világa elveszett. Ezért nem is írt fel semmilyen gyógyszert néhány csepp antropinoldaton kívül, hogy a seb hamarabb varrasodjon. Hozzáfűzte, hogy a következő hónap elején, miután Madridból visszatér, újra megvizsgál majd és beültet egy üvegszemet.

A karmelita nővérek tudomást szereztek a velem történt szerencsétlenségről és elküldték nekem Isten szolgálóleányának (Szt. Joachina) egyik relikviáját: köntösének egy darabját, azzal a kéréssel, hogy azt tegyem a szememre. Egyben elkezdtek egy kilencedet is, amelyet egész családunk velük imádkozott, kérve Istenünket, a mi Urunkat, hogy mutassa meg kegyelmét és Joachina nővér közbenjárására adja vissza szemem világát.

Következő nap, szeptember 16-án, miután az ereklyét szememre helyeztem, megkértem a szobalányt, hogy nyissa ki szobám ablakainak spalettáit. Abban bíztam, hogy fogok valamit látni, mert miután betakartam szememet az ereklyével, a szem belsejében néhány gyenge kopogást észleltem és úgy éreztem, mintha újra telítődne a szemgolyóm. És valóban, valamit már láttam, bár az orvosom, Dr. Wilhelm Rojas nem akart hinni szavaimnak, abszolút lehetetlennek tartotta ezt és látni vágyásom képzelgésének.

Az elkövetkezendő napokban, a kilenced végéig egyre jobban láttam és mindazon alakfelismerési próbákat kiálltam, melyeknek az orvos és a családom alávetett. Ilymódon nyertem vissza a látásomat, és most már a jobb szememmel ugyanolyan jól látok, mint a ballal. Dr. Wilhelm Rojas, aki a szemorvos véleményét is hallotta és látta a szememet az ereklye felhelyezése előtt, valamint tanúja volt annak a gyors lefolyású gyógyulási folyamatnak, amely mindenféle emberi eszköz alkalmazása nélkül ment végbe, úgy nyilatkozott, ez a gyógyulás csak egy csodának tulajdonítható.

(Wilhelm Schamoni: “Wunder sind Tatsachen”, Johann Wilhelm Naumann-Verlag, Würzburg 1976, p.18-22.)