Az alábbi eskü alatti vallomást „Károly úr, katona Óbudáról, a király megbízásából Buda bírája” tette 1276. augusztus 9-én, amikor Szent Margit halála után az életszentségéről és csodáiról szóló adatokat gyűjtötte össze egy bizottság.

„Egyik unokahúgom (1), nővérem leánya, olyan súlyos beteg volt tíz hétig, hogy négy orvos, akik gyógyították, szinte már halottnak tartották. Mindennap azt vártuk, hogy meghal. Elhívtuk Krisztián urat, a budai Szűz Mária templom plébánosát, aki Krisztus testét adta neki és a szent kenetet. Valamivel azután egészen elvesztette beszélőképességét, ilyen állapotban maradt három napig. A negyedik napon édesanyja megfogadta Szent Margitnak: ha meggyógyítja, elviszi őt sírjához. Akkor az említett leány elkezdett beszélni. Következő napon szülei és rokonai elvitték az említett sírhoz. Ott maradt egész nap, de nem gyógyult meg. Azután elvitték őt egy kolostor mellett lévő házba a Duna szigetén (2) és ott maradt hat napig. Majd ismét elvitték az említett kolostorhoz. Az említett leányka kérte, hogy fektessék rá a sírra, ott maradt és imádkozott, azután felpillantott, és mondta: ‚Dicsérjétek Istent, mert én meggyógyultam.’ Lábra állt és visszatért a budai Várhegyen lévő otthonába.”