„Olyan jó ember, mint egy falat kenyér” – fogalmaz a szólás. A kenyér az ember javainak összefoglalása. A bor az ember fölöslege, pazarlása, túlcsordulása.

„Kezébe vette...” Isten kezébe veszi törékeny egzisztenciánkat. A transzszubsztanciáció fogalmát nem lecserélni kell, ahogy néhány teológus felszínesen gondolta, hanem mélyebben kifejteni (csak éppen a harmadik évezred Aquinói Tamása még várat magára). A kenyér szubsztanciája: a kenyér mivolta, vagyis mindaz, ami a létezést kenyér-létre korlátozza. A „transz” az az esemény, amelyben a kenyérmivolt átizzik a Szentlélek érintésére. Átjárhatóvá válik, nem korlátoz többé (már nem kenyér-szubsztancia), de létezik isteni egszisztenciával (már Krisztus-szubsztancia). A kenyér nem megsemmisült, hanem átváltozott. Szintúgy a bor.

Isten falat kenyér. Isten pohár bor.