A medjugorjei zarándokok egyik ambíciója, hogy mezítláb menjenek föl a város fölé magasodó Krizsevác hegy tetején álló kereszthez. A hegy magas és az út köves, így ez figyelemreméltó aszketikus teljesítmény. Ha valaki nem a produkció kedvéért csinálja, hanem valóban az Úr szenvedésében akar osztozni, minden bizonnyal érdemszerző is. Ugyancsak érdemszerző a sok rózsafüzér-ima és a nagyszámú szentgyónás. Mindez azonban még nem bizonyítja, hogy a medjugorjei jelenések hitelesek.

Nemrég közöltem Hauke professzor interjúját, aki nem tartja hitelesnek azokat. Elég sokan olvasták a cikket, de volt, aki pusztán a véleménynyilvánításon is fölháborodott. Habeat sibi. Az Egyház jelenlegi álláspontja: non constat de supernaturalitate, nem nyilvánvaló a jelenségek természetfölötti eredete. Így mindenki szabadon alkothat magánvéleményt, de senki se követelheti álláspontjának kötelező elfogadását. A Hittani Kongregáció által felállitott bizottság vizsgálja a jelenséget, s így számíthatunk arra, hogy előbb-utóbb magasabb szinten születik döntés.

Jómagam először hittem a Medjugorjéból lelkesen hazatérő zarándokoknak, de később elgondolkoztam két dolgon. Az egyik a Szűzanya állítólagos kijelentése volt, mely szerint katolikusok, orthodoxok és muszlimok egyaránt kedvesek előtte, hiszen "a vallások közötti különbségeket csak mi, emberek csináltuk". Az állítás első fele természetesen igaz, a második azonban súlyos tévedés. A vallások között reális különbségek vannak, amelyek Isten szemében is érvényesek. Hogy Jézust Istennek tekintem vagy csak prófétának (Iszlám), hogy a pápának az egész Egyház fölötti joghatóságot tulajdonítok vagy csak tiszteleti elsőbbséget (orthodoxia), az nem mindegy. 

A másik elgondolkoztató jelenség a mostari püspök elutasító véleménye és a medjugorjei ferencesek engedetlensége. Egy kiközösített ferencest a Szűzanya üzenetei állítólag kifejezetten biztattak az engedetlenségre. Ezen a vonalon más furcsa jelenségek is akadtak azóta, kellő tényismeret híján nem beszélek ezekről, de engem elgondolkodtatnak.

Hauke professzor véleményét a Medjugorje-hívők persze megtámadták. A hang bántóan durva. Benyomásom az, hogy szenvedélyek és prekoncepciók beszélnek, nem tárgyilagos érvek. Egy barátom leveléből idézek:

„Ismerek egy cikket, amely részletesen felsorolja a Jozo Zovko atyát két évtizeden át sujtó egyházjogi büntetéseket és tilalmakat, amelyek közül egynek sem engedelmeskedett. ... A Müller-féle ellencikk szerint a ferences rendfőnök kijelentette, hogy Jozo Zovko ellen semmi ilyen intézkedés nem volt hatályban. Itt valaki hazudik...” Egy további levélben: „A ferences rendfőnök valóban nem függesztette fel és nem sújtottta egyházjogi tilalommal, de a helyi püspök többször is. Erről bezzeg nem írt Thomas Müller”. És vagy öt levélben könyvtárnyi anyagot zúdít rám az ügyben előfordult engedetlenségekkel és hazugságokkal kapcsolatban. Talán publikálok belőle valamennyit, ha majd képes leszek egy kicsit tájékozódni. Az egyik oldalon a „Szűzanya” menetrendszerű üzenetei a maguk gyermeteg semmitmondásával, a másik oldalon a hazugságok boszorkánykonyhája. Utóbbi akkor is létezik, ha az ájtatos zarándokok semmit nem sejtenek róla.

Zavaros terepen mozgunk. A hazugság atyjának területén. 

Mindamellett érdemszerző lehet, ha valaki mezítláb megy föl a Krizsevácra.