Pszichológusok különbséget tesznek szeretet és kötődés között.

A szeretet értékel, a kötődés bálványoz.

A szeretet ajándékoz, a kötődés kisajátít. 

A szeretet megosztható, a kötődés féltékeny.

A szeretet elviseli az elszakadást, a kötődés görcsösen ragaszkodik. 

A szeretet tiszteli a másik fél szabadságát, a kötődés uralomra tör.

A szeretet önzetlen, a kötődés önző.

Hasonló a különbség hazaszeretet és nacionalizmus között.

A hazaszerető fölértékeli saját nemzetét, nem mert felsőbbrendű, hanem mert a sajátja. A nacionalista felsőbbrendűnek tekinti saját nemzetét. Akár mint a sumérok rokonát, akár mint Európa ősnemzetét, akár mint amely egy magánkinyilatkoztatás szerint különleges üdvtörténeti szerepet tölt be. 

A hazaszerető kész áldozatot hozni nemzetéért. A nacionalista sorra megtagadja az értékeket más nemzetektől és saját nemzete számára sajátítja ki.

A hazaszerető örömmel ismeri el más nemzetek értékeit, és az emberiség közös kincsének tekinti. A nacionalista versengően viszonyul más nemzetekhez, lebecsül, megvet, sőt gyűlöl más nemzeteket. Ha egy párt cigány- és zsidógyűlölettel szerez népszerűséget, arra hívő keresztény nem szavazhat.

A hazaszerető fel tudja dolgozni nemzete történelmi tragédiáit. A nacionalista saját nemzete dicsőségét keresi ott is, ahol nincs.

A hazaszerető kitart nemzete mellett akkor is, ha az más úton jár, mint ő szeretné. A nacionalista mindenkit kitagad a nemzetből, aki nem az ő elképzeléseit követi. (Lásd Magyargyűlölők c. blogomat.)

Ha valaki megkérdezné, miért elvileg helytelen a Jobbikra szavazni, itt a válasz. A keresztény hit a szeretetre mond igent.  Az egyetemes, kivételt nem ismerő, önzetlen szeretetre. A nacionalista hiába hangoztat keresztény jelszavakat, amikor a nemzeti önzést kultiválja. „A haza szent önzése” abszurdum. Az önzés szentségtelen.