A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: „Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?” (Ter 3,1)

A Kígyó ravasz. Úgy teszi föl a kérdést, hogy könnyűnek tűnik a válasz, és már benne is vagyunk a magyarázkodásban...

Az asszony azt felelte neki: A kertben lévő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk... (Ter 3,2-3) Stb. Az asszony magyarázkodik.

De Jézus nem így válaszol a kísértőnek a pusztában (Mt 4,1-11). Egy-egy jól választott szentírási idézettel lesöpri az asztalról a Kígyó csábító ötleteit. Válaszai csattannak, mint egy – pofon.

A Kígyónak nem magyarázat kell, hanem pofon. Nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből  (1Kor 4,20). Az Egyház nem vitakör, hanem a győzelem helye. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek (Lk 10,19).

Győztes válaszunk nem magyarázat, hanem az Ige maga. A Megfeszített és Föltámadt Jézus.

Szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek (Jak 4,7).

A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van (Jel 2,7).