Ha azt mondom magyarul: smoking, angolul azt jelenti: dinner jacket.

Ha azt mondom magyarul: stewardess, angolul azt jelenti: air hostess.

Ha azt mondom angolul: well, azt jelenti: kút. Ha magyarul mondom, hogy well, azt jelenti: játszom az anglománt.

Well, well.

Még egy olvasmányomról kell beszámolnom, és utolértem magamat. A Hagiosz listán nagyon dicsérték Márai Sándort, mint görög műveltségű 20. századi klasszikust. Rávetettem hát magamat az Egy polgár vallomásaira, és elolvastam, mint fuldokló a szalmaszálat.

Egy levelezőlistán kiderült, hogy őrült oroszok szentté akarják avattatni Grigorij Raszputyint. Nos, nem volt szent. Erősen ivott és erősen nőzött.

Elolvastam Pelle János Jászi Oszkár c. könyvét. A Martinovics szabadkőműves páholy alapítója, akit Ady annyira tisztelt, hogy még a páholyába is belépett (összesen kétszer járt ott), kikeresztelkedett zsidó szülőktől származott, akik nem beszéltek neki zsidó származásáról. Református volt, de a felvilágosodás eszméiben nevelve apjától, az egyházról csak mint «felekezeti népbutításról» emlékezik meg.

Gorcsev Iván, a legsikerültebb figura Rejtő Jenő bohém, de nemes szívű és jól verekedő ifjú hősei közül, szívszaggatóan panaszolja, hogy édesapja nemcsak a cári gárdának nem volt tagja, hanem mégcsak Raszputyint sem ölte meg. Ám ha jól megnézzük, igen kevés ember ölte meg Raszputyint. Feliksz Juszupov herceg, a cár unokahúgának férje volt az egyik; Puriskevics képviselő volt a második; Dmitrij Pavlovics nagyherceg volt a harmadik. Futottak még (de nem lőttek): Szuhotyin főhadnagy és Lazavert doktor.

Végre elolvastam valamit Kertész Imrétől, a Nobel-díjastól: a Sorstalanságot. (A könyvek tanulmányozásáért, amelyekről most, billentyűzetre kapva, sorra beszámolok, a két elmaradt hónap felelős; nem naponta olvasok el egy könyvet. De az érdekesebbeket megörökítem, ha késve is.)

Homiliában említettem a nemzet abszolutizálásának veszélyét, rámutatva a Holokauszt iszonyatára, illusztrálva a Sorstalansággal. Mise után bejött a sekrestyébe egy fehér bajuszú bácsi, és közölte velem, hogy a templomban nem szabad kimondani Kertész Imre nevét. Hogy miért, azt már nem volt hajlandó megmondani. Az antiszemiták a mai felemás időkben nem mondják ki a «zsidó» szót a nyilvánosság előtt.

Vasárnap nemcsak Jobbágy Zsuzsi koncertezett, hanem a marihuána-fogyasztás liberalizálásának hívei és ellenfelei is a Vörösmarty téren. A hangversenyből az anti-füvesek kerültek ki győztesen; a füvesek nagyágyúi, Jancsó Miklós és Konrád György, nem is tudtak szónokolni, mert túlordították őket. A rendőrség mossa kezeit, nekik mindkét fél megígérte, hogy nem fogja zavarni a másik rendezvényét.

Olvastam egy könyvet Rudolf trónörökösről is (John T. Salvendy: Rudolf). Öngyilkosságának pszichológiai magyarázata a szülői szeretet hiánya az érzékeny fiú gyermekkorában.

A Nyugati pályaudvar melletti aluljáróban már korábban is feltűnt nekem egy sajátos szörnypofa, anélkül, hogy igazi mivoltát felfedeztem volna. Ma odafigyeltem és elolvastam a feliratokat. A szörnypofa tenyérjósló automata. Bedobsz száz forintot, bedugod a kezedet tenyérrel lefelé a szörnypofa szájába, és egy nyíláson át kijön az igazság.

Klapka önéletrajzára még egyszer visszatérve: nem leszek emigráns, mert az emigráns bús és csalódott lény. Gróf Teleki László levelezésére ez különösen áll. Szüntelenül panaszkodik és vádaskodik. Kossuthot nagyon nem szereti diktátori allürjei miatt, bár van annyi józansága, hogy bírálatát a magánszférában tartsa. (Ellentétben Batthyány Kázmérral és Szemere Bertalannal, akik a sajtóban is megtámadták Kossuthot. Amennyi eszük volt.) Teleki örökös testi-lelki sirámai előre vetítik a későbbi öngyilkosság árnyékát.

Addig nyújtózkodj, mint holnap egy túzok.